Helyezkedés

Ha Miroslav Jureňa kormányból való menesztése után azt hittük, Vladimír Mečiar már nem alázkodhat meg jobban Robert Fico előtt, tévedtünk. Tegnapi fellépése, amelyben elmagyarázta, a két hete zajló Smer–HZDS párharc tulajdonképpen csak kommunikációs zavar volt, megmutatta, mit ér Mečiar „becsülete” a párt csökkenő népszerűségi mutatói és a kormányzati pozícióból következő nyilvánvaló előnyökkel szemben.

Azonban nem csak Mečiar volt az, aki visszatáncolni kényszerült tegnapelőtti erős kijelentéseitől. Míg Robert Fico szerdán még a mečiari amnesztiák eltörlését követelve hangsúlyozta, nem marad meg a jelenlegi koalícióban, elég volt egy éjszaka ahhoz, hogy minden másként legyen. Mára vége a koalíciós válságnak, s újra a stabilitás és az euró bevezetése a fontos. Sőt, a krízist kiváltó Szlovák Földalap, melynek kapcsán 48 órával ezelőtt a miniszterelnök még rablásról beszélt, visszakerül a HZDS-es agrárminiszter hatáskörébe, aki ismét Vladimír Mečiar egyik legbizalmasabb embere.

Hogy mi játszódhatott le azon a bizonyos éjszakai légyotton, ahol ennyi meglepő fordulatra került sor, csak találgatni lehet. Egy dolog azonban biztos: a koalíció működésébe végleg belopta magát a zsigeri bizalmatlanság és a másik kijátszására való törekvés. Ami egyelőre jóllehet nem nagy ügy a Smer számára, tekintve a koalíciós erőviszonyokat, középtávon azonban még problémákat okozhat egy bosszúra vágyó Mečiar, akinek ráadásul egyre kevesebb a vesztenivalója.

Robert Fico tehát nagy optimizmusról tesz tanúbizonyságot, ha azt állítja, a kormányválságnak vége. Ez a kormány ugyanis önmagában válság. Ezt nyilvánvalóan tudatosítja a miniszterelnök is, ezért várható, hogy továbbra is olyan lépéseket tesz, amelyek pozíciója megerősítését és a koalíciós–ellenzéki viszony átrendeződését célozzák. Nem lehet nem észrevenni, hogy Fico ellenzékkel szembeni kritikája az utóbbi időszakban még csak nem is az SDKÚ-ra, hanem szinte kizárólagosan Mikuláš Dzurindára irányul. S fordítva, az SDKÚ-hoz képest jóval enyhébb az MKP és a KDH kritikája, melyek közül az utóbbi ráadásul főként Vladimír Mečiar felelősséget hangsúlyozza.

A koalíció tehát marad, kezdődhet a további helyezkedés.