Három év után is az EU-ban

Kemény harc vette kezdetét a brit kormány és a parlament egy pártokat áthidaló csoportosulása között. Boris Johnson kormányfő augusztus végén kijelentette, hogy öt hétre felfüggeszti a parlamentet, ezzel jelentősen limitálva a vita lehetőségét a brexit október 31-i határidejéig. Ez sokak nemtetszését váltotta ki és összefogásra ösztönözte a brexitellenes képviselőket és az egyezmény nélküli kilépés ellenzőit. A képviselők új egyezményt vagy a kilépés további halasztását tűzték ki célul, de főleg az egyezmény nélküli kilépést igyekeznek jogi eszközökkel blokkolni. Eközben Boris Johnson továbbra is fenntartja az egyezmény nélküli kilépés lehetőségét, amellett, hogy elmondása szerint zárt ajtók mögött tárgyal Brüsszellel és európai partnereivel. A képviselők azonban nem érik be a miniszterelnök szavával, mivel nem sok bizonyíték van a tárgyalások menetéről. Továbbá, mivel Johnson ragaszkodik a kilépés megvalósításához, akár egy egyezmény nélküli brexittel is, rendkívül nagy a kockázat, hogy a britek politikailag és gazdaságilag is kaotikus, már nem EU-tagállamban találják magukat november elsején. Bár az igaz, hogy a kilépés nélküli egyezmény lehetősége Johnson tárgyalási pozícióját segítheti az EU-val, mivel mindkét fél számára világos, hogy egy ilyen kilépés katasztrofális következményekkel járhat, de az kérdéses, hogy az EU reálisan mennyire veszi ezt figyelembe. Hiszen amellett, hogy senkinek sem érdeke az úgy nevezett „no-deal“ brexit, Brüsszel azt ígérte, hogy az év elején lezárt tárgyalásokat már nem nyitja meg.

Miközben Nagy-Britannia a politikai válság újabb hullámai között vergődik, Brüsszelre is mozgalmas hetek, hónapok várnak. Folytatódik az uniós intézmények új vezetőinek kinevezése és alakulóban van az Európai Bizottság új elnökének csapata. A biztosjelöltek meghallgatása hamarosan kezdetét veszi, és ez határozza meg az EU egyik legfontosabb szervezetének új vezetőségét. A brexit tehát korántsem az egyetlen kihívás, amely az EU-t foglalkoztatja, mi több, a kilépés körüli bonyodalmak a EU szempontjából túl régóta húzódnak. 

A 2016-os júniusi referendum óta politikai krízisek sorozatát élte meg Nagy-Britannia. Annak ellenére, hogy immár a második miniszterelnök, számtalan miniszter és egy kifejezetten a brexit végrehajtására felállított minisztérium veselkedik neki a kilépés megvalósításának, kézzelfogható eredményt nehéz találni az elmúlt három évben. Egy sor kukában landolt kezdeményezést, egyezményt vagy indítványt annál inkább – a múlté például a chequers-i egyezmény, de sokak szerint a Theresa May által tárgyalt kilépési egyezmény is. Míg a referendum előtt a fő téma az EU-ból való kilépés vagy maradás volt, a referendumot már a „kemény“ vagy „puha“ brexit vita követte, végül elérkeztünk az egyezmény nélküli vagy az egyezménnyel szabályozott kilépéshez. Emellett nem valósult meg az új referendum kiírása, a miniszterelnök-váltás annál inkább, az előrehozott választás pedig a levegőben lóg.

Hogy mi a következő állomás? Senki sem tudja biztosan. Egy biztos, a határidő tologatásába lassan az egész ország belefárad, hiszen már több mint három éve a brexit dominál a szalagcímekben. Épp ezt próbálja kihasználni Boris Johnson: állítása szerint Nagy-Britannia novemberben már semmi esetre sem lesz az EU tagja. Hogy sikerül-e betartania az ígéretét, most már elég gyorsan kiderül.