Harc a sarkkörért

A keleti veszélyek szintén ismertek: az Ukrajnában zajló háború, a versenyfutás a Fekete-tengerért, az oroszok folyamatos fenyegetőzése. 
Emellett ellenséges tengeralattjárók végeznek felderítést az Atlanti-óceán alján futó adatkábelek körül – amelyeken a mai napig az internetforgalom jelentős része zajlik. Az amerikai–európai viszony szintén a figyelem középpontjába került Trump óta, amióta a NATO-tagságból fakadó haderőfejlesztési költségvetést elkezdték komolyan számon kérni a tagokon, nem szólva a kereskedelmi háborúzásról.

És mi a helyzet északon? Még ha távolabb is van és ritkábban találkozunk vele a hírekben, azért még az Északi-sark körül komoly geopolitikai helyezkedés zajlik (és várakozás, hogy a klímaváltozás miatt egész évben hajózható legyen). 

Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a dán titkosszolgálat éves jelentése hosszú idő után nem a terrorizmust vagy a kibertérben érkező fenyegetéseket jelölte meg első számú nemzetbiztonsági kockázatként, hanem Grönland helyzetét. Emlékezetes, amikor Trump ajánlatot tett a sziget megvételére a dán kormánynak, rendesen kiverte a biztosítékot.

A nemrég nyilvánosságra hozott jelentés pedig úgy fogalmaz, hogy a civilnek látszó kínai sarkkörön túli missziók gyakran katonai jellegű feladatokat hajtanak végre. Az oroszok nyíltan ott tesztelnek új fegyvereket, keresnek nyersanyagot, ahogy úszó atomerőművet is küldtek északra. A Pentagon szintén csiszolgatja az új stratégiáját. 
Eközben a dánok aggódva nézik, hogy a Grönland mélyén lapuló nyersanyagok egyre több ország érdeklődését keltik fel az olvadás következtében. Ezért a helyi lakosság megnyerése és megtartása érdekében a Dán Királyság 2009-ben nagyobb autonómiát adott az óriási területnek, amelyen csak néhány tízezer ember él. 

A valódi tanulság az, hogy Európa jelenleg egyik határán sem tud az uniós közösség nevében, egyesült erőkkel fellépni.

Az orosz ügyben leszalámizzák az EU-tagokat, Kína már bent van az 5G-vel, az USA nélkül az európai haderő csak nagyon aprókat tud lépni, azt is inkább a britek és a franciák. Az Északi-sarkot sem lehet majd Koppenhágából megvédeni, de még Brüsszelből sem. A minden határunkon érezhető háborús panoptikumnak kellő figyelmeztetésnek kellene lennie ahhoz, hogy megszülessen a politikai akarat az egységesülő védelemre és ehhez szükséges külpolitikára.

Meglehetősen hamar késő lesz.