Hajnali SMS

<p>Szeretem látni azt, akivel beszélek. A szemébe nézni, látni a mimikáját, a gesztusait, szóval érzékelni a jelenlétét. Sokszor már az is zavar, ha valaki üzenget, postást használ maga helyett. Miért csak a szavait küldi követségbe?&nbsp;</p>

Nem szeretnék közhelyeket pufogtatni, mégis az lesz belőle, bárhogy is csűrök-csavarok. Az ember felszáll egy villamosra, beül egy kávéházba, lesétál a rakpartra, kilép a liftből – és mit lát? Tíz emberből kilenc egy kütyüre meredve morzézik. Az egyik otthon felejtette a kulcsát, a másik életmentő szmájlit küld az osztálytársnak, akivel majd öt perc múlva látják egymást, a harmadik pedig a gyerekét navigálja éppen a hűtőben hagyott tízóraihoz. Emberi dolgok. Miért ne, ha van rá mód? Connecting people. Közhely, mert mindenki ezt mondja. No, de akkor hogy jön össze ez az arány? Ha mindenki mindig mindenhol kütyübe meredő kockafejekbe botlik, akkor a maradék kilencven százalék nem közülünk való? Kik ők? Idegen bolygóról származó biodíszletek, akiknek az anyanyelve a short message service fejlődési szintjén elakadt? És annyira megszokhatatlan a klímánk, hogy az élet tengerén hánykolódva folyamatos navigálást igényelnek, ezért tolják permanensen az S.O.S.-t? Az ember fejében néha úgy össze tudnak folyni a kijelzőkön, képernyőkön megjelenő tőmondatok, hogy valamennyi mögött feladót sejt. Értelmes lényt. Bedugom a bankkártyámat az automatába, és mielőtt beírhatnám az összeget, közli velem, hogy: „Komunikujem s kartou.” Nofene! Mégis, miről diskurál ez a két pimasz? Csak nem a túlmerítési keretem mínuszain csámcsognak? Hát a banki titoktartás, az smafu? Velem bezzeg sose paktál le a kártyám, csak a saját fajtájával flörtöl. Erre nem vonatkozik a nyelvtörvény? Hogy mondják szoftverül, hogy az anyád ne sirasson?  A laptopom legalább velem kommunikál, igaz, mértéken felül kíváncsi. Hogy ezek a mai szövegszerkesztők milyen akadékoskodók! Hogy mentem-e a dokumentumot? Már hogyne menteném? Nem flancból görnyedezek fölötte hajnalok hajnalán. Save, kedvesem, save my document. Az írógép valahogy, minden kopácsolása ellenére is, sokkal diszkrétebb volt. Nem kezdeményezett elalvás előtt privát beszélgetést. Akárcsak a szövegszerkesztőm alatt megnyitott Youtube-video. Olyan csigalassúságú az internetem, hogy már el is felejtettem, hogy korábban elindítottam egy zeneszám lejátszását. Most meg egyszeriben kék mezőben nekem szegezi kérdést: „Kapcsolati problémákat tapasztalsz?” Nanü! Végre egy személyes kérdés. Lélektől lélekig. És már írom is szerkesztőmnek a választ: A következő tárcám témája az SMS jelentésváltozása (save my soul).
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?