Gyűlöletkeltés

Rendszerint a büntetőjog eszköztárát idézi föl sokunkban a gyűlöletkeltés. Nálunk az ügyész, míg „Nyugaton” a rendőrbíró jut leggyakrabban a bűncselekményt elkövetők vagy a rendőrség és az igazságügyi szolgáltatásban dolgozók eszébe. A szakmabeliek értik és tudják, milyen konkrét cselekményhez társíthatnak ilyen fogalmat.

A laikus közeg, a társadalom zöme, inkább a cselekmények úgynevezett társadalmi veszélyességére fogékonyak. Legtöbbünknek erre van „füle”. Ugyanis éppen az említett „társadalmi veszélyességi fok” az a tényező, amely elengedhetetlen tényállási tartozéka valamennyi bűncselekménynek. Ennek hiánya kizárja a cselekmény büntethetőségét.

A bevezető „szakmázás” után térjünk a tárgyra. Valamikor régen a gombaszögi tábort, „ifjúsági táborként, bulitáborként, kulturális rendezvényként” jegyeztük. Ma pedig „gladiátorok táboraként” ismerhetjük. A politika ide is betette a lábát. Beszennyezi az eredeti tábori hagyományt! A politika ringjévé degradálódik. Szomorú, hogy idáig jutottunk. Valószínűleg érdemes volna megvizsgálni az okokat. Vajon mi vezetett idáig?

Jelesül addig, hogy egy-egy táborlátogató nyíltan gyűlöletkeltő, kimondottan ráutalásos politikai tartalmú feliratos pólót visel. A pólón három Most-Híd-as szlovákiai politikus fotója és a szöveg: „A hazaárulók belesodornak minket a háborúba. Háborúpártiak”. Nyilván egy napilap nem bír el egy mélyre ásó politológusi elemzést. Reményeim szerint azonban az arra hivatottak annak is megtalálják a helyét és módját, hogy individuálisan és talán intézményesen is megvizsgálják az idáig fajuló jelenségek okait. A Fórum Kisebbségkutató Intézet valószínű aktívan is részt vállal ebben a munkában. Lehetőleg sok-sok véleményt ütköztetve, objektivizálva.

Tekintsük át csak vázlatosan az elmúlt 10-12 évet. A Fidesz magyarországi kormánypárt regnálását. Mit is látunk ma Magyarországon? Azt, hogy a Fidesz kialakította a látszatdemokrácia kulisszáit, szembemegy a jogállamiság normáival, kiüresítette a demokratikus intézményrendszert, maga alá gyűrte a sajtót, kialakította saját gazdasági klientúráját, megszüntette a piaci versenyt és még sorolhatnám. Ezek olyan rendszerhibák, amelyek természetüknél fogva nem esnek és nem is eshetnek a büntető törvénykönyv hatálya alá. Ezek súlyos hiányosságok. A politikai rendszerek demokratikus működtetésének garanciája szinte kizárólag a jogállamisági alapelvek tiszteletben tartása. Ez a szükségszerű egyensúly Magyarországon felborult. Főleg ez teszi lehetővé a Fidesz-propaganda parttalan, de céltudatos terjesztését nálunk is. Sajnos ez elérte a szlovákiai magyarok és politikai, kulturális (Csemadok, írószövetség, pedagógusszövetség, színházaink) intézményeink vezetőit is.

A gazdasági élet terminológiáját használva, azt vagyunk kénytelenek tudomásul venni, hogy az elmúlt 10 évben minden mutatónk romlott. Szomorú.

Amit most „Gombaszög” produkált, az nem más, mint a szlovákiai magyarok önállóságának megcsonkítása. Vajon mi, itt élő kisebbség, szlovákiai és csehszlovákiai „a masaryki demokratikus hagyományok örökösei” képtelenek lennénk az önálló gondolkodásra és döntésre? Nekünk mások, akár külföldiek mondják meg, hogyan irányítsuk sorsunkat a közös hazánkban? Nem mi, érintettek tudjuk a legjobban, hogy sorsunk javulásáért mi is az orvosolandó? Mi is a teendő? Legyen az politika, gazdaság, szociális terület, kultúra és főleg az oktatás, de minden olyan terület, amely egyénileg életminőségünket befolyásolja. Persze mindezt a megfelelő hazai, EU-kompatibilis jogi és intézményes garanciák szavatolásával.

Nekünk, itt élő kisebbségeknek kulcsfontosságú a korrekt együttműködés a többségi nemzettel és a többi kisebbséggel. Volt idő, amikor még volt parlamenti képviseletünk és 8 évig, 2 cikluson át együtt kormányoztuk az országot.

Több oka is van, hogy valószínűleg a szeptemberi parlamenti választáson nem jutunk a törvényhozásba. A legkézenfekvőbb pártvezetőink együttműködési készségének hiánya. Abban reménykedem, sajnálatomra, ha a siker elmarad, vezetőink vállalják a politikai felelősséget. Abban viszont bízom, hogy az események kitermelnek egy új, a közpolitika iránt hivatástudatot érző fiatalabb, sokoldalúan képzett és akár gyakorlati készségekkel is rendelkező csapatot, amely képes lesz eredményesen újraépíteni saját magunk független képviseletét.

Olyan demokratikus képviseletet, amely befolyásolásimmunis, képes lesz kizárni eszköztárából minden olyan megnyilvánulást (legyen az írás-, szóbeli, digitális vagy egyéb vizuális ábrázolás), amely akár kirekesztésre, akár gyűlöletkeltésre alkalmas.

Elkötelezi magát az alkotmányosság, törvényesség és jogállamiság elveinek – normáinak tiszteletben tartására.

A rogáni propagandagyár hatékony. Később ugyan, mint Erdélyben, itt nálunk is megtalálták a „kulcs-embereiket”. Sok tál lencséért itt is sokan, talán egyre többen vállalták a Fidesz-féle igehirdetést. Pedig alaptalan és perverz „háborúpártisággal” vádolni bárkit. Ez minden józanul gondolkodó ember részére elfogadhatatlan. Nem az én tisztem, meggyőződésem szerint egyetlen szlovákiai magyaré sem, beleszólni – befolyásolni a szuverén Magyarország politikai vezetésének megválasztásába. Ugyanakkor meggyőződésem, nem szolgálja a magyar emberek érdekét, hogy kormányuk nem kooperatív – nem együttműködő. Sem közvetlen szomszédaival, sem a V4, de a többi EU országgal, sőt még a „nagyhatalmakkal” sem a korrekt együttműködés útját igyekszik követni. A NATO-val (lásd Svédország belépési ratifikációjának megmagyarázhatatlan halogatása), az EU-val szinte folyamatos konfliktushelyzetet alakítottak ki. Ki kell mondani, egyoldalú, a nekünk az jár és még a tiszteletet is csak úgy „kijár” csupán azért, mert magyarok vagyunk. Magyarország rossz úton jár. Az orosz agresszió nyílt támogatásával, mit sem tanulva a történelemből, ismét a vesztes oldalra sodródik. Sajnálom. Mi, szlovákiai magyarok mindenesetre kövessük a kölcsönös előnyökkel járó, korrekt együttműködés útját.