Gondviselés

A pandémiás bezártság után végre eljutottam külföldre, méghozzá Budapestre, ahol a 93. Ünnepi Könyvhéten a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának köszönhetően dedikálhattam a legújabb magyar nyelvű könyvemet. Ez jól hangzik, és jó is volt, de nem úgy kell elképzelni, hogy hosszú kanyargó sorban jöttek az érdeklődők. Ilyet csak kétszer láttam: amikor Fábián Janka dedikált, valamint egy idegen néven, a könyvei borítójából ítélve szerelmes regényeket publikáló írónő esetében. De a tanulság nem is ebből vonható le, hiszen a történelmi eseményekkel összefonódó emberi sorsok és az erotika mindig is közkedvelt volt, hanem a folyamatosan hullámzó embertömegből, amely jött, látott és könyvekkel felpakolva távozott. Vagyis olvasnak az emberek, van még a könyvnek, az írónak becsülete.

Budapest persze a könyvünneptől függetlenül is csodás. Lelkendeztem is róla néhány szlovák ismerősnek, akik még nem voltak ott. Az egyiknek az ismerőse is jelen volt, s megkérdezte tőlem, lehet-e ott szabadon járkálni. Tessék? Az ismerősöm pironkodva megjegyezte, jaj, ne is vedd figyelembe, ő olyan kukacoskodó típus, de én kíváncsi voltam, mire gondol az illető. Hát arra, mondta, hogy nincsenek-e Magyarországon is olyan „kirakat-utak”, mint az összes többi diktatúrában, mondjuk Oroszországban vagy Kínában. Kijelölt helyek, ahova szabad menni, máshova meg nem. Végigfutott az agyamon, Oroszországban még nem voltam, Kínában viszont igen – Sanghajban és Pekingben hivatalos kísérő nélkül sokat császkáltam különböző helyeken, az utóbbi megavárosban el is tévedtem – , de csak annyit kérdeztem, miből gondolja, hogy Magyarországon ez a helyzet, hogy az egy diktatúra. Hát mert az nem olyan demokratikus ország, mint Szlovákia. Magyarországon az ellenzéknek nincsen szava. Az emberek Orbánt választó kétharmada soviniszta, még a gyerekek is, kifütyülték a letérdelő angol focistákat. Nem is érti, miért támogatta őket a Gondviselés, hogy a visszavágón még meg is verhették őket négy nullra. Ismerősöm rákvörös, nem is mer rám nézni, én meg gondolkodom, mit mondjak egy ismeretlen fickónak, aki néhány perc múlva remélhetőleg örökre távozik az életemből. Mit mondjak most, amikor nálunk történt meg, hogy letiltották az egyik ellenzéki politikus Facebook-oldalát, ami egyértelműen a szólásszabadság korlátozása, méghozzá óceánon túli közreműködéssel (ezért azokat a magyarokat sem értem, akik ennek tapsolnak). Hát végül is ezeket mondom, meg azt, hogy nem az a sovinizmus, ha valaki szereti a nemzetét és a hazáját. Egyébként meg tapasztaljon, ruccanjon át Magyarországra.

S a Gondviselés? Egy barátunk egész életében sportkázott. Nagybetegen is elküldte a feleségét, hogy nézze meg a nyerő számokat. Azokban a nehéz időkben neki ehhez nem volt kedve, de végül teljesítette a férje kérését. Hatalmas összeget nyertek.

Hát mégis gondoskodtam rólatok, mondta a férfi boldogan. Két nap múlva meghalt.