Fesztivállapot

Az országos és helyi fesztiválok szinte az összes szubkultúrát lefedik. Ha valahova nem jutunk el, bőséggel kapunk képgalériát, élménybeszámolót, videót stb. Na, ezeket teljes időpazarlásnak tartom: arról olvasni, hogy miért nem volt jó egy koncert, vagy hogyan bulizott egy csapat, fölösleges (a beszámolók nevű műfajt talán a szokatlan nézőpont és nyelvi megalkotottság tehetné fogyaszthatóvá, az erőltetett és közhelyes jópofizás helyett).

A huszadik század közepétől a kulturális élet (is) demokratizálódott, egyre többen vehettek részt benne: a Wagner által megálmodott művészeti fesztivál „össznépi ünneppé” vált – véli Szabó János Zoltán A fesztiváljelenség című könyv szerzője.

Kezdetben – Nyugaton és Keleten egyaránt – az ellenkultúra jegyében szerveződtek a fesztiválok, később szép lassan belesimultak a fogyasztói társadalom rendjébe, úgy, ahogy a perifériáról a centrumot támadó művészeti kísérletek is betagozódtak a fősodorba.

A fesztiválforma olyannyira népszerű lett, hogy sokak számára a nyár szinonimájává vált. A fesztiválszervezés hamarosan szakma lett, professzionalizálódott, piaci alapon történik, ahol a fesztiválok megtalálják a célcsoportjukat. A résztvevők olyan közösséget alkotnak, amely az adott időtartamra azonos szocializációs hatásoknak van kitéve. Az egyik nagy vonzereje, hogy ezt a kulturális eseményt kiemeli a társadalmi kontextusából és olyan teret hoz létre egy rövid időre, ahol új jelentések képződhetnek meg, amelyek – javarészt – nem állnak állami vagy intézményi kontroll alatt.

A társadalmi tabuk, viselkedési és kommunikációs normák is gyorsan átrendeződnek, amit egyébként az élményfokozó szerek (farmakológia haladóknak) folyamatos bevitele is táplál.

Kíváncsi vagyok, hogy kétszáz év múlva, ha etnológusok és kulturális antropológusok kutatják a fesztiváljainkat, ünnepeinket, ezeket a koncentrált élménybombákat, csúcsra járatott szórakoztatószigeteket, vajon milyen népi hagyományokat, rítusokat jegyeznek le. A szakemberek figyelmét nyilván nem kerülheti el a Belga Fesztivállapot slágere, amely a fesztiválok egyik állandó karakterét énekelte meg.

Ha több archetípust akarunk felfedezni, a legjobb, ha magunk tapasztaljuk meg a fesztiválok tér-idő kapszuláját.