Félelem helyett

 A huszonéves csacai férfi névvel vállalta, amit írt, sőt a vele kapcsolatba lépő újságíróknak teljes nyugalommal nyilatkozgatott arról, hogyan képzelte az egészet. Azon túl, hogy az illető ellen eljárást kezdeményezett a rendőrség, felmerül a kérdés, hogy a társadalom mennyire tartja az ilyen és hasonló ötleteket elfogadhatónak.

Sajnos saját tapasztalatból azt kell mondanom, hogy az elmúlt hónapokban a szlovák és a magyar társadalom toleranciaszintje vagy óriásit zuhant, vagy megmutatkozott a valódi énünk. Nagyon sok ismerősöm véleményén döbbenek meg, amikor arról kezdenek értekezni, szerintük pontosan mit is kellene tenni a menekültekkel.

Talán a leggyakrabban hangoztatott érv, hogy minek jönnek ezek az emberek ide, hiszen nem is menekültek, elég rájuk nézni, nem így néz ki egy menekült. Nem tudom, hogy az átlagember hány menekülttel találkozott eddig életében, hogy ilyen könnyen felismerni véli a nem menekültet. Az, hogy tiszta ruha van rajtuk, esetleg mobiltelefonjuk is van, már arra enged következtetni, hogy ahonnan jöttek, ott is jólétnek kell lennie. Mindenki a gyermekeket, az időseket és a nőket hiányolja a csoportokban, mert szerintük egy család csak együtt menekülhet, aki pedig egyedül hajlandó eljönni, az nem lehet menekült. Sőt. Valahogy senki sem gondolkozik el azon, hogy mekkora elszántság kell ahhoz, hogy valaki egy csomaggal nekivágjon a világnak, annak reményében, hogy ahova majd megérkezik, ott jobb lesz. Nem feltétlenül kell mindenkinek felgyújtani a házát, mindenkit megkínozni ahhoz, hogy úgy érezzék, nincs maradásuk, inkább választják az ismeretlent, legyen az bármi. Azoknak az embereknek százezrei sem voltak mind közvetlen életveszélyben, aki a régiónkból indultak neki a világnak a huszadik század elején, vagy 1956 és 1968 után. Mindig azok indulnak el elsőnek, akik előtt még ott a jövő, nem pedig azok, akik már alig bírnak mozdulni. Ami pedig a számokkal való rémisztgetéseket illeti: Magyarország tranzitország, Szlovákia egyelőre az sem. Mégis mindenki attól retteg, hogy majd tőlünk veszik el a munkát. Pár hónapja írta le valaki, hogy akitől egy itteni nyelvet nem beszélő, nulla kapcsolattal rendelkező menekült el tudja venni a munkáját, az valamit nagyon rosszul csinál. Németország azzal számol, hogy még az idén mintegy 750 ezer menekült érkezik. Nekik volna mitől tartaniuk, de ott legfeljebb a szélsőjobb „retteg”, a többiek megpróbálják racionálisan kitalálni, hogyan lehet ekkora embertömeget fogadni. Ott civilek tízezrei segítik a menekülteket, hogy megkönnyítsék helyzetük rendezését. Erről kellene inkább példát venni, nem pedig rettegni, hogy elárasztanak bennünket a muzulmán hordák és minden utcasarkon mecsetet építenek.