Fékek és ellensúlyok

A kinevezések visszautasítását egyszerűen a jelöltek szakmai felkészületlenségével indokolta. Ezt az érvet természetesen nem Kiska használta először, a jelöltek parlamenti megválasztása idején is többen figyelmeztettek, hogy a leendő alkotmánybíráknak nincs megfelelő szakmai tapasztalatuk. Kiska merészen használta az Alkotmánybíróság korábbi döntését, amely még a Čentés-ügy kapcsán született, Ivan Gašparovič idején. Az Alkotmánybíróság akkori döntése alapján – valójában az alkotmány értelmezéséről van szó – az államfő, ha komoly érveket hoz fel egy-egy jelölttel szemben, nem köteles a parlament által megválasztott személyt kinevezni. Most kezd csak világossá válni, hogy az államfő végső soron nemcsak egy protokollfigura, hanem a szlovákiai belpolitika aktív szereplője lehet, és az elkövetkezendő években az is lesz. Annak ellenére, hogy a szlovák alkotmány az államfőt a végrehajtó hatalmi ág részének tekinti, egyre komolyabb döntéseket hozhat. Gyakorlatilag bármilyen kinevezést visszautasíthat, ha szakmailag nem tartja megfelelőnek a jelöltet. Ezáltal az államfő a hatalmi rendszer negyedik önálló ágává nőheti ki magát. Ez egyébként várható is volt, hiszen morális felhatalmazása bőven van ehhez a választóktól, az államfőre általában legalább annyi ember szavaz, mint mondjuk az adott ciklus kormánykoalíciójára, vagy akár még több is. Andrej Kiska tehát élt hatalmával, és megmutatta, hogy az alkotmánybírók kapcsán fontos számára, hogy ne pártokhoz kötődő, szakmailag alig ismert emberek kerüljenek a posztokra. Fontos megjegyezni, hogy az Alkotmánybíróság tagjait már 12 évre nevezik ki, azaz egy alkotmánybíró három kormányciklust is végigdolgozik. Emellett fontos az is, hogy Kiska ideje alatt minden korábban megválasztott alkotmánybíró mandátuma lejár, tehát valójában az államfőn múlik, hogy öt év múlva milyen összetételű lesz a testület. És akkor még nem beszéltünk az alacsonyabb szintű posztokról, amelyekre az elnök nevezi ki a jelölteket. A múlt heti miniszterváltások kapcsán viszont egyértelművé tette az államfő, hogy a kormány összetételébe nem kíván beleszólni. Az új minisztereket minden gond nélkül kinevezte. Robert Fico kormányának az a nagy szerencséje, hogy első két évében kicserélődtek a fontosabb pozíciókon az emberek, mert a jövőben hasonló kinevezési ügyekben még meggyűlhet a baja az államfővel. Egyébként az ilyen mechanizmusokat hívják fékek és ellensúlyok rendszerének, s egy jól működő demokráciában pont azt szolgálják, hogy a politikai döntések ne egy szűk csoport kezében összpontosuljanak. Szlovákiában Kiska megválasztása és első lépései után örömmel konstatálhatjuk, hogy nálunk működésbe lépett ez a rendszer.