Fehér, fekete és tarka hollók

Az összes idei díjazott fiatal – ez fontos üzenet. Zuzana Hlávková és Pavol Szalai állami alkalmazottak voltak, és nem hagyták, hogy elvegyék tőlük az ideáljaikat. Štefan Straka kelet-szlovákiai roma családokkal foglalkozik, például kertészkedésre tanítja őket. Egyszerű elgondolás, komoly hozadékkal. Erik Baláž környezetvédő, azt mondják róla, a párbeszéd híve, így hajlandó kompromisszumokat is kötni. Nem biztos, hogy lehet így általánosítani, de én szeretnék hinni abban, hogy ők egyazon nemzedékhez tartoznak. Az ország különböző tájairól származnak, de biztosan hasonló gondolkodású emberekkel vannak körülvéve, akik támogatják őket. A köszönőbeszédükben is azt hangsúlyozták, milyen fontos számukra az a támogatás, amit a hozzájuk közel állóktól vagy akár ismeretlen emberektől kapnak. 
 
A szervezők részéről az is elhangzott, hogy nem mindenki képes ilyen kiállásra, nem mindenkiből lesz „fehér holló”, de nagyon fontosak azok az emberek is, akik felsorakoznak mögéjük. Az est folyamán többször is elhangzott, hogy a „fehérhollóság” nem létállapot, mindenki más-más helyzetben válhat fehér hollóvá, máskor meg esetleg feketévé. Valójában a többséget tarka hollók alkotják, akik az adott helyzetben döntik el, mit tesznek, hogyan cselekednek. A tarkahollóság nem szégyellnivaló dolog, hanem természetes állapot. 
 
Nagyon kevés az olyan ember, akiről elmondható, hogy egész életében fehér vagy fekete holló volt. 
Az utóbbi években a díj üzenete is megváltozott egy kicsit, egyrészt a különleges tetteket díjazzák, másrészt hangsúlyozzák, hogy sok minden függ az adott helyzettől, a körülményektől. Feltehetően ez üzenet a nyilvánosságnak, hogy mindenkiből lehet fehér holló, de a fehér hollók is követhetnek el hibát vagy hozhatnak rossz döntést. 
 
Az idei fehér hollóknak kívánom, hogy minél tovább bírják a fehérhollóságot, és még sok nemzedéket inspiráljanak.