Tényleg nem tanultak semmit?

A Hídnál nincsenek túl nagy meglepetések, a párt a korábbi eredmények reklámozására helyezi a hangsúlyt. A programot listavezetőként Érsek Árpád mutatta be, aki meglehetősen bizakodó hangot ütött meg, állítva: kétsége sincs a Híd sikere felől. Vajon hányan osztják ezt az optimizmust a Hídban? Bugár Béla egyelőre látványosan visszavett a médiajelenlétből, átengedve a teret Érseknek és Sólymosnak. Nem tudjuk, hogy ez mennyire szándékos és mennyire átmeneti, de érdekes lesz látni, hogy a pártelnök később mennyire vonja be magát a kampányba – vagyis hogy mennyire adja majd a nevét az esetleges február végi sikerhez vagy kudarchoz. 

Bugár háttérbe vonulása ugyanis kétélű fegyver: igaz, hogy így kevesebb muníciót ad a politikai ellenfeleknek, de a választók akár azt is hihetik, hogy nem bízik a sikerben. Kiderül.

Kormánypártként a Híd nemigen kampányolhat a teljes megújulás ígéretével, így a hangsúly az eddigi munka folytatásán, a konkrét eredményeken és a Smertől való mind gyakoribb és világosabb elhatárolódáson van. Ami a közvetlen politikai ellenfélről való megnyilatkozásokat illeti, a párt kommunikációja meglehetősen visszafogott: ugyan következetesen „Orbán bábjaként” aposztrofálják az MKÖ-t, de kb. ennyit foglalkoznak vele.

A Magyar Közösségi Összefogás kommunikációja kicsit kaotikusabb, ami nem meglepő, hiszen (minimum) három szubjektum működését kell összehangolni. A cikk írásakor még Facebook-oldala sincs, ami azért luxusnak tűnik kevesebb mint három hónappal a választás előtt.
Az rendben van, hogy a három egyesülő párt megtartja az arculatát, de karikázni mégiscsak az MKÖ-listát kell majd, így nem ártana, ha azt is elkezdenék reklámozni. 

Egyelőre mindhárom (vagy négy, ha az Új Egységet is ide vesszük) szubjektum nagyjából külön kommunikál. Simon Zsolt rendszeresen megnyilatkozik a közéleti kérdésekben, de szinte mindig a Magyar Fórum elnökeként. Az Összefogás mozgalom is rendszeresen reagál Facebook-oldalán az aktuális eseményekre, tényleges dél-szlovákiai problémákra is rámutat (néha fölöslegesen provokatívan, de hát ez egy ilyen műfaj), 

a kínált megoldás pedig többnyire kimerül a „fogjunk össze” szókapcsolatban. 

Ám az tény: aki akarja, láthatja őket.

Az MKP szintén az eddigi csatornáin kommunikál, bár már szinte minden esetben az MKÖ nevében. Beigazolódott, hogy  Bárdos Gyula megfelelő választás volt listavezetőnek, mert képes éretten és hitelesen kommunikálni bármilyen fórumon. Ugyanakkor nagyjából ugyanazt mondja, amit az MKP politikusai az elmúlt 30 évben ismételgettek: közösség, asszimiláció, kulturális jogok, magyar iskolák. Ezek természetesen fontos dolgok, de jó lenne konkrétumokat hallani, hogyan, miből és min változtatnának az eddigiekhez képest. A Smertől való elhatárolódás ezen az oldalon nyilván élesebb, de a nagy fogadkozást kicsit árnyalja az MKP és a Smer virágzó együttműködése regionális szinteken.

Kommunikációban tehát nincs hiány, csak éppen az egységes üzenet hiányzik (egyelőre). Ami a politikai ellenfelek minősítését illeti, az MKÖ lényegesen többet foglalkozik a Híddal, mint a másik oldal vele. Ez valamilyen szinten érthető, hiszen az egyik üzenet épp az, hogy ők majd jobban fogják képviselni a magyarságot, mint a hidasok. Sajnálatos módon azonban ez néhány esetben üres vádaskodásba és személyeskedésbe, hovatovább mindenki más magyarságának megkérdőjelezésébe („ez az egyetlen magyar lista”) fullad. Az efféle kommunikáció minden esetben önmagát minősíti, de amíg lesz rá igény, sajnos nem szabadulunk tőle.

Sokkal komolyabb probléma, hogy az MKÖ vezetése ezt hallgatólagosan tűri, sőt maga is valami hasonlót sugall, mikor például a „magyar becsület” visszaszerzéséről beszél. 

Már megint mintha csak az lenne „jó magyar”, aki rájuk szavaz. Ez a politika nem jött be 2010-ben, 2012-ben és 2016-ban sem. Tíz év után ideje lenne felfogni: egyetlen felvidéki magyar sem szorul rá, hogy egy politikus hagyja jóvá az identitását. 

Épp Bárdos Gyulának kellene a legjobban tudnia, hogy befogadó üzenettel sokkal messzebbre lehet eljutni, mint a fent bemutatott kizáró politizálással. 
Azt minden politikus tudja, hogy a sikeres kampány az emberek érzelmeire épít. Mivel még csak az elején járunk, remélhetőleg időben szólok: 

a gyűlölködésen és a kirekesztésen túl is van élet. 

Megosztással továbbra sem lehet összefogást építeni.