Európa számára csekély gyógyír az ír igen

Szakértők szerint így értékelhető az elmúlt hét második felében Írországban az európai fiskális paktumról tartott referendum eredménye. Azaz a szerződésben előirányzott rendkívül szigorú költségvetési fegyelem több mint 60 százalékos támogatása, ami még a „bennfenteseket” is meglepte.

Az elsősorban a német kancellár, Angela Merkel által szorgalmazott, végül azonban a 27 uniós tagállam vezetője közül a magyar miniszterelnökkel együtt összesen 25 vezető által aláírt paktum egyelőre csak az euróövezeti országokra vonatkozik. A többiekre – köztük Magyarországra - majd csak akkor, ha ők is bevezetik a közös európai valutát, amellyel szemben ugyanakkor az elmúlt időszakban jelentősen megcsappant a bizalom. A szerződésben foglaltak szerint az euróövezeti országok vállalják, hogy államháztartásuk szerkezeti hiányát a bruttó hazai termékhez (GDP) képest legfeljebb 0,5 százalékon tartják. A paktum tartalmazza az úgynevezett adósságféket is, azaz a belső államadósság féken tartásának kötelességét. A költségvetési fegyelem vállalását pedig az aláíróknak alkotmányukban – vagy más kiemelt fontosságú törvényben - kell rögzíteniük.

Március első napjaiban vállalta ezt Írország is, amelynek alkotmányában a referendum intézménye nagy hangsúlyt kapott. Ezért tartottak most is népszavazást az írek a költségvetési szigor bevezetéséről, ami aligha volt népszerű a lakosság körében, amely több éve komoly megszigorítások közepette – és jelentős mértékben az Európai Unió, valamint a Nemzetközi Valutaalap által 2010-ben nyújtott, 85 milliárd eurós nemzetközi hiteltámogatásokból - él. Ráadásul a szuverenitásukra gondosan ügyelő ír szavazók már korábban is meglehetősen kritikusak voltak az uniós "diktátumokkal" szemben, amit jelez, hogy 2001-ben a Nizzai, 2008-ban pedig a Lisszaboni Szerződést utasították el. Más kérdés, hogy mindkét esetben megismételték a referendumot, és másodszorra mind a két esetben már a támogatók diadalmaskodtak.

Ezúttal azonban már az első körben győzött a "józan ész", noha a szakértők szerint az íreknek két rossz közül kellett választaniuk. A fiskális paktum támogatása – azaz a megszorítások folytatása – mégis a kisebbik rosszat jelentette, különös tekintettel arra, hogy az euróövezetben, mindenekelőtt a Földközi-tenger térségében kialakult instabil helyzet Írország számára is további kockázatokat jelenthet. Ha a szavazók elutasították volna a paktumot, Dublin nehéz helyzetében egyedül maradt volna, elvesztve azt a jogot, hogy a jelenlegi kedvezményes hitel 2013-ban történő lejárta után a jövőben – szükség esetén - ismét nemzetközi pénzügyi támogatásban részesüljön az erre a célra rendelkezésre álló uniós alapokból. Ettől még természetesen az erőteljesen exportra orientált, de a növekedés ütemét tekintve jelentősen lelassult ír gazdaság problémái nem oldódnak meg, az alternatíva azonban a teljes bizonytalanság és kiszámíthatatlanság lehetett volna.

Mint ahogy az írek igene csekély gyógyír csupán az Európai Unió számára, amely rendkívül nehéz megpróbáltatások előtt áll. Egy esetleges dublini elutasítás az aláírók megállapodása alapján önmagában ugyan nem hiúsíthatta volna meg a fiskális paktum későbbi életbe léptetését – ahhoz ugyanis a 17-ből 12 euróövezeti tagország ratifikálása elegendő - mégis Európa és mindenekelőtt Berlin, illetve Brüsszel, valamint a befektetők számára rendkívül rossz üzenet lett volna. A merkeli takarékossági "szigort" amúgy is egyre több uniós tagállamban kérdőjelezik meg, és azt sürgetik, hogy mindezt növekedési ösztönzőkkel egészítsék ki. A paktum ratifikálása e nélkül immár aligha elképzelhető, a Francois Hollande vezette új francia kormányzat ezt már egyértelművé tette, mint ahogy a német ellenzék is növekedési programot követel a fiskális paktum támogatásának ellenszolgáltatásaként.

Ráadásul a küszöbönálló választások végérvényesen "felboríthatják a papírformát". A francia Európa-politika végső irányának kialakulásához meg kell várni a júniusi franciaországi kétfordulós parlamenti választások kimenetelét, a görög szavazók pedig valóságos katasztrófát okozhatnak. A legutolsó felmérések szerint a megismételt, június 17-i parlamenti választásokon akár a nemzetközi hitelcsomagot és az annak fejében vállalt megszorításokat, valamint a reformintézkedéseket elutasító radikális baloldal arathat győzelmet, ami a legtöbb szakértői jóslat szerint elvezethet Athénnak az euróövezetből történő kiválásáig. Egy esetleges dublini nem, Athénban is az euroszkeptikusokat erősíthette volna tovább.

A hírek szerint Brüsszelben és Berlinben megvannak az úgynevezett katasztrófa-forgatókönyvek, ennek ellenére egy esetleges görög kiválás – de az odáig vezető út is – felmérhetetlen zűrzavart, illetve mindenekelőtt kiszámíthatatlan gazdasági, valamint pénzügyi, sőt politikai bizonytalanságokat okozhat. A sokat emlegetett dominóhatás pedig feltartóztathatatlanná válhat.

Ilyen körülmények között az ír igen fontos üzenet volt, de jelentősége semmiképp nem túlbecsülhető. Egy aprócska akadály elhárult a fiskális paktum életbe lépésének útjából, a legnagyobb akadályok azonban még az euróövezet, illetve az unió előtt tornyosulnak. A már idézett szakértők szerint a dolgok rendkívül szerencsés egybeesése és mindenekelőtt a főszereplők részéről nagyfokú politikai józanság és kompromisszumok sorozata kell ahhoz, hogy a paktum a terveknek megfelelően 2013 elején ténylegesen életbe is lépjen. Ha Európa odáig eljut, akkor ténylegesen megkönnyebbülhet majd.