Észak-Korea – Lőni vagy nem lőni: ez itt nem kérdés

 

Fiatal ez az Un, szinte gyerek még, a Nyugaton tanult, reformokat vártak tőle és fokozatos nyitást... Alig pár hete járt nála Dennis Rodman, az amerikai kosaras-fenegyerek, akkor elcsevegtek, és a fiatal diktátor azt sugallta, bárcsak felhívná őt Obama elnök. Akkor most megőrült? Valószínűleg nem. Bár Észak-Korea hagyományos hadserege az arányokat tekintve a legnagyobb a világon, technikai felszereltségét tekintve a béka feneke alatt van. Az elhivatottsággal viszont nem lenne baj, erről sokat elárul az a tény, hogy eddig mindössze 26 ezer katona dezertált az 1,2 milliós hadseregből, ami az arányokat nézve elenyésző. Az ország nukleáris kapacitása, már ami ismert belőle, talán 5-6 bombára elég. Hadi elemzők elég világosan leírták, hogyan folyna le egy háború: az USA képes leszedni ennyi rakétát Guam-szigeti támaszpontjának rakétaelhárító rendszerével, és a Pentagon Alaszkába telepíti további védelmi rendszerét. Ez utóbbinak itteni vonatkozásai is vannak – ezt a rendszert hozta volna anno Bush elnök Közép-Európába (Lengyelország, illetve Csehország területére), de az oroszok heves tiltakozása miatt a terv meghiúsult. Alig egy hónapja jelentették be a terv megváltoztatását, és a múlt héten már aktualizálhatták is. De ami talán a legfontosabb. A múlt héten olyat talált mondani Un, hogy az ország számára a nukleáris kapacitás megőrzése, illetve a gazdasági növekedés a kulcsfontosságú. Történetesen épp a múlt héten nevezte ki Un az ország egyik – persze az észak-koreai viszonyok szerint kell ezt értelmezni – reformerét, Pak Pong Jut miniszterelnöknek. A reformok legnagyobb kerékkötői a tábornokok, hiszen az államkincstár bevételeinek nagyobb hányadát éppen hadseregre fordítják. Mindennemű reform pénzbe kerül, ezért bármiféle változásnak éppen a hadsereg lenne a vesztese. Un tisztában van hadserege képességeivel. Észak-Korea szétlőheti Szöult, alig hetven kilométerre fekszik a demilitarizált övezettől. Ám a legutóbbi incidens után – amikor negyven dél-koreai halász halt meg – Dél-Korea felvette a kesztyűt, és a határ menti incidenseknél most már visszalő. Dél-Korea hadserege szintén komoly erőt képvisel, és az új elnök, a néhai diktátor, Park lánya felkészült a háború eshetőségére is. Vagyis Észak-Korea nem fog lőni. Ha igen, akkor agyő. Un azt próbálja bebizonyítani – saját népének –, hogy globális játékos. Eszközei azonban, a mi szemünkben, inkább orbitális őrültté teszik.