Érzékenység

Kereskedelmi tárgyalást folytatni saját cég nevében parlamenti képviselőként összeférhetetlenség, demokratikus parlamenti viszonyokban szankcionálandó. Számla nélküli ügylet lebonyolítására buzdítani kimeríti a felbujtás bűncselekményét – a büntetés jobbára ugyanannyi, mint a megvalósult bűncselekmény esetében. Rendőrségi vizsgálatot tartani egy önhibájából gyanúba keveredett cégnél természetes. Rendőrséget politikai ügyek rendezésére használni gazemberség. Mindezek után megsértődni – egyik és másik oldalon egyaránt – nevetséges. S egyben siralmas. Nos, ennyit távirati stílusban. Ne feledjük, parlamenti bohócunk, Igor Matovič, mindent megtett azért, hogy a nyomozóhatóság figyelmét magára vonja. Felvett egy üzletinek kinéző tárgyalást, ahol nem a tárgyalópartner, hanem ő javasol törvénytelen megoldást, rejtve bár, de Szlovákiában azért nagyon is érthető módon. Ilyet még a hivatalos agent provocateur sem tehet, hát még egy képviselő. A rendőrség meg sokszor megtesz minden tőle telhetőt, hogy politikai felhangja legyen egyes lépéseinek – speciel képviselőnk cégét olyan módon vizsgálni, ahogyan azt tette, minimum gyanús (ugye, emlékszünk rendőrségi túlkapások elkenésére, mondvacsinált nyomozásokra, Malina Hedvigre, vagy éppen köztörvényes gazemberek úgymond eljárási hibák miatti szabadlábra helyezésére, de bizonyos bírák Bonano-daljátékára vagy 150 ezres kártérítésre is). Képviselőnk reakciója pedig ostoba: mert vagy van a kormányfőnek százezrekre rúgó vagyona valahol egy adóparadicsomban, s akkor a nagy bejelentés késik és célvezérelt, vagy nincs, akkor meg ostobaság. Van viszont adóparadicsomokban kormányzati körökhöz közelállóknak 16 milliós villája és 100 milliós itthoni rendezetlen adóssága. Van néhány politikai szereplőnek mesés vagyona, eszméletlenül drága órája, rockefelleri allűrből is valami. Nyomozni való annyi, de annyi van, hogy tíz speciális ügyészséget ellátna munkával. Ebben a közegben a képviselő vagy a kormányfő látványos sértődöttsége megmosolyogtató lenne, ha nem lenne inkább siralmas.  Megy a cirkusz, és a társadalmi vita (?) most arról folyhatna, kinek van igaza. Egyiknek sem. A nyomozásnak van tétje, de van kultúrája is, s az a jó, ha van eredménye. Lehet ostorozni kormányzatokat korrupt magatartásért, de akkor tisztának illik lenni. És el lehet játszani a sértődöttet, de minek. Túl érzékenynek méltóztatnak lenni, képviselő uraimék – talán mégis másra kellene tartalékolni ezt az érzékenységet.  Például érzékenyebben kellene reagálni a pénzek lenyúlására...