Erőre kaptak

Bár a miniszterelnök sajtósa felháborodottan utasította vissza, hogy Orbán Viktor valamiféle összeesküvést vetített volna a tanárok tiltakozása mögé pártja évindító frakcióülésén, ám eddig minden pártos és nem pártos tüntetést a külső és a belső ellenség összejátszásának tulajdonított a kormányfő.

A Miniszterelnökséget vezető miniszter a tárgyalás elutasítása miatt teremtette le a szombatra tüntetést szervező Pedagógusok Szakszervezetét, amely korábban inkább hajlott a tárgyalásra és megegyezésre. A kormány tárgyalási szándékainak komolyságát az oktatásban is számos alkalommal felmérhették az érintettek – rendszeres a „megkonzultált”, majd a kormány által egyoldalúan megváltoztatott javaslatok jogerőre emelése. A kormány eddig jól bevált halogató és megosztó stratégiája ezúttal vagy legalábbis eddig nem vált be. 

Azok a tiltakozók, akik elmentek a sebtében összerántott – a lassacskán mindenható Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Magyar Művészeti Akadémia részvételével, de például a diák- és szülőszervezetek meghívása nélkül ülésező „köznevelési kerekasztalra” – utólag hamut szórtak a fejükre és visszaálltak a protestálók közé. 

A kormánypárt nem számított arra, hogy ismét tiltakozások lesznek az oktatásban. Ráadásul ezúttal nem a renitens, jobbára eleve „gyanús” társadalomtudományokkal fertőzött hallgatók akcióznak, hanem a százféle módon megfegyelmezett pedagógusok. Még csak nem is béremelést követelnek, hiába állítja róluk ezt a kormány. Ami a pénzről szól, az a továbbképzések vagy a túlmunka kifizetésére vonatkozik.

A tiltakozásokat elindító Hermanos-pontok annyiban foglalkoznak a béremeléssel, hogy leírják, miért nem igazak a kormány győzelmi jelentései. Ezzel szemben a legfontosabb követelések az oktatás működésével, a tanítás hétköznapjaival függnek össze. Nem azért, mert 2010 előtt minden rendben volt, hanem azért, mert bebizonyosodott, lehet annál rosszabb. A kormány nagyon próbálja az „elmúltnyolcév” skatulyájába gyömöszölni a tanárokat meg az őket támogatókat, de ők sehogyan se passzolnak bele. Talán maguk is meglepődnek rajta, de ahelyett, hogy belementek volna a „konzultációs” játszmába, erőre kaptak. Inkább tüntetnek, mert tanítani akarnak. 

A szerző magyarországi politológus