<p>A magyar kormány „konzultációt” szervezne az oktatásról. A tapasztalatok alapján ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az általa meghatározott témáról az általa meghatározott kérdések alapján az általa kiválasztott partnerek bevonásával meg sem állna az általa elérni kívánt eredményig. </p>
Erőre kaptak
Bár a miniszterelnök sajtósa felháborodottan utasította vissza, hogy Orbán Viktor valamiféle összeesküvést vetített volna a tanárok tiltakozása mögé pártja évindító frakcióülésén, ám eddig minden pártos és nem pártos tüntetést a külső és a belső ellenség összejátszásának tulajdonított a kormányfő.
A Miniszterelnökséget vezető miniszter a tárgyalás elutasítása miatt teremtette le a szombatra tüntetést szervező Pedagógusok Szakszervezetét, amely korábban inkább hajlott a tárgyalásra és megegyezésre. A kormány tárgyalási szándékainak komolyságát az oktatásban is számos alkalommal felmérhették az érintettek – rendszeres a „megkonzultált”, majd a kormány által egyoldalúan megváltoztatott javaslatok jogerőre emelése. A kormány eddig jól bevált halogató és megosztó stratégiája ezúttal vagy legalábbis eddig nem vált be.
Azok a tiltakozók, akik elmentek a sebtében összerántott – a lassacskán mindenható Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Magyar Művészeti Akadémia részvételével, de például a diák- és szülőszervezetek meghívása nélkül ülésező „köznevelési kerekasztalra” – utólag hamut szórtak a fejükre és visszaálltak a protestálók közé.
A kormánypárt nem számított arra, hogy ismét tiltakozások lesznek az oktatásban. Ráadásul ezúttal nem a renitens, jobbára eleve „gyanús” társadalomtudományokkal fertőzött hallgatók akcióznak, hanem a százféle módon megfegyelmezett pedagógusok. Még csak nem is béremelést követelnek, hiába állítja róluk ezt a kormány. Ami a pénzről szól, az a továbbképzések vagy a túlmunka kifizetésére vonatkozik.
A tiltakozásokat elindító Hermanos-pontok annyiban foglalkoznak a béremeléssel, hogy leírják, miért nem igazak a kormány győzelmi jelentései. Ezzel szemben a legfontosabb követelések az oktatás működésével, a tanítás hétköznapjaival függnek össze. Nem azért, mert 2010 előtt minden rendben volt, hanem azért, mert bebizonyosodott, lehet annál rosszabb. A kormány nagyon próbálja az „elmúltnyolcév” skatulyájába gyömöszölni a tanárokat meg az őket támogatókat, de ők sehogyan se passzolnak bele. Talán maguk is meglepődnek rajta, de ahelyett, hogy belementek volna a „konzultációs” játszmába, erőre kaptak. Inkább tüntetnek, mert tanítani akarnak.
A szerző magyarországi politológus
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.