<p>Sikerrel szerepeltek a romániai választáson a magyarok: nem tört meg az RMDSZ immár több évtizedes parlamenti képviselete, és a magyarok számarányuknak megfelelő súllyal képviseltetik magukat a törvényhozásban. Másolható-e az erdélyi recept a Felvidéken?</p>
Erdélyi délibáb
A kérdés szempontjából érdekes időpontra esett a bukaresti parlament megválasztása, mivel Szlovákiában éppen most váltak képlékenyebbé a helyi magyar politikai törésvonalak. Nyilván könnyen adódik a gondolat, hogy „valahogy így” lehetne sikerre vinni Pozsonyban is a magyar érdekérvényesítést. Az MKP és a Híd kapcsolatának azonban számos olyan eleme van, ahol az erdélyi magyar politikából nem nyerhető komoly tapasztalat és inspiráció. És itt elsősorban nem is a pártstruktúrák vagy a közbeszéd különbségei állnak az első helyen, hanem tisztán személyi kérdések: vezető emberek egymáshoz való viszonya, amibe kívülről rendkívül nehéz belelátni. Romániában Kelemen Hunor, az RMDSZ vezetője és a többi kulcsfontosságú szereplő sikeresen simította el a választások előtt felmerülő személyi kérdések sokaságát, nagyjából megtalálták a közös hangot kifelé, a tömegek felé, és befelé, a párttagság felé is. Ugyanezt a munkát valakinek a szlovákiai magyarság körében is el kell végeznie. Magyarán, néhány vezető politikus személyes képességén, emberismeretén, ravaszságán, kompromisszumkészségén vagy kitartásán több múlik egy ilyen kényes helyzetben, mint az egymással szemben álló pártok és szervezetek tömegén.
De ezek a tömegek, a választók sokasága is erősen különbözik a Felvidéken és Erdélyben. Amikor a szlovákiai magyarság egységes képviselete szétesett, akkor a korábbi szavazók nem kétfelé kezdtek szavazni, hanem négyfelé: van, aki az MKP mellett maradt, van, aki a Hídra szavazott, ezen kívül van, aki otthon maradt (az is lehet rendkívül tudatos választás), és végül van, aki szlovák pártot keresett magának... Többfelé hullott a korábbi közösség, azt nem lehet csak matekozással, ügyes sakkhúzásokkal újra összerakni.
Erdélyhez képest rendkívül nagy különbség az is, hogy Szlovákiában egy vegyes párttá nőtte ki magát, vagy alakította át magát a Híd. Emiatt megint csak igaz az, hogy bármilyen Híd–MKP együttműködés többet rejt, mint egy matekfeladvány: komoly identitáskérdéssé válik, hogy akkor lennének-e egy közös listán szlovákok is, vagy sem? Bármi is lenne itt a végeredmény, komoly politikusi munkát igényel a hitelesség és a közmegegyezés megteremtése.
A különbségeket még lehetne sorolni (például hogy Szlovákiában a korábban egységes magyar pártot elhagyók nem marginalizálódtak, hanem bejutottak a parlamentbe, egymás után háromszor), de a lényeg talán az, hogy egy ilyen folyamatban jóval több a munka, mint a matek. Van erre egy jó példa is, csak nem Erdélyből, hanem Komáromból, ahol már megtörtént egyszer az „egyesülés”, amikor a legutóbbi önkormányzati választásokra összeállt az MKP és a Híd – amit az emberek végül elutasítottak. A politikai matekozásban volt logika, de az embereket ez nem győzte meg, a közös lista mellé nem adódott közös program, közös vízió. Amire már csak azért is égető szükség lenne, mert különben csak annak a puszta emléke jön elő a választókból, hogy a közös lista tagjai nemrég még démonizálták egymást...
A szűk etnikai téren belüli negatív kampány végső soron rendkívül nehéz feladatot ad utólag a harcias politikusoknak, amikor közös imázst kellene építeniük. Nem lehetetlen, de egy ilyen stratégiában biztosan több a munka, mint a matek; egy asztal melletti döntés erről biztosan nem elég.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.