Elszabadult indulatok

Mindez legalább két dolgot jelez. Az egyik: Trnka már nem is számít arra, hogy a parlament tavasszal – immár nyílt voksolással – őt választhatná újra főügyésznek. A másik következtetés pedig, hogy minden bizonnyal komolyan gondolta pár héttel ezelőtt elejtett gondolatfoszlányát, mely szerint nem zárja ki, hogy a közeljövőben belekóstol a pártpolitika világába. (Nem mintha eddig magát függetlennek álcázva ne járt volna arrafelé.)

Minapi expozéja után még nyilvánvalóbb, ha ezt megteszi, melyik oldalon láthatjuk őt viszont a közéletben. Egy ilyen erős kormányattak után pedig igencsak megnő az esélye, hogy a főügyész már jövőre bekopogtasson a legnagyobb ellenzéki párt ajtaján. S lesz is pár aduász a kezében: amíg ő volt a főügyész, Robert Ficónak és pártjának – de nem csak neki – nem kellett aggódnia a számára kínos ügyek kimenetele miatt.

Azzal, hogy Trnka nekiment a főügyészválasztás metódusa megváltoztatásának, egyértelműen jelzi: tudta, hogy több hónapos udvarlása ellenére is elfogadhatatlan a koalíció nagy része számára, illetve tisztában volt vele, hogy csak a titkos választás és a kormánypárti árulás tarthatja őt meg a főügyészi székben. Míg ő a titkos szavazás megszüntetése kapcsán az alkotmányosság és a demokrácia megcsúfolásáról beszél, inkább arról kellene vallania, mennyire tartja a jogállamiság és a hatalom átláthatósága szempontjából üdvösnek, hogy őt megzsarolt/megvett (a helytelen opció kihúzandó) honatyák szavazatai tartsák meg tisztségében. Attól függetlenül, hogy ki zsarolta/vette meg az illető képviselőket.

Trnka tegnapelőtti kirohanása ugyanakkor előrevetíti annak lehetőségét is, hogy a következő hetekben, hónapokban – amíg ő vezeti a főügyészséget – akár kényes, egyes kormánypártokat kompromittáló ügyek is terítékre kerülhetnek, melyeket eddig esetleg a főügyész abból a célból jegelt, hogy újraválasztásához koalíciós szavazatokra is szüksége lesz. Most, hogy tudja, tavasszal – szinte biztosan – végez, félig szabad emberként fogja a dolgát végezni. Azért csak félig, mert ha megnyit is pár zűrös ügyet, ez csak a politikai spektrum egyik felét fogja érinteni, az ellenzéki Smernek aligha kell kényelmetlen vizsgálódásoktól tartania.

Mindez ugyanakkor egyáltalán nem baj, ugyanis ha Trnka most valóban „elszabadulna”, ezzel az évek óta fennálló, íratlan status quo bukna, melynek lényege a következő volt: a mindennapi politikai harc részeként itt-ott elővesszük politikai ellenfeleink pártfinanszírozási, korrupciógyanús ügyeit, egymás fejéhez vágunk pár erősebb meggyanúsítást, de semmitől sem kell tartani, mert az illetékes intézmények (például az ügyészség) ezeket az ügyeket úgyis a fiók mélyére süllyesztik. Ha a jelenlegi főügyész most a Smernek kedvezve és saját bosszúvágyát kielégítve nehéz pillanatokat okozna a kormánypártoknak, aligha fogja visszatartani valami a következő főügyészt és az őt megválasztó koalíciót a nemes bosszútól. Ebből pedig mi, választópolgárok profitálhatunk a legtöbbet. Úgyhogy, ha ilyen tervei vannak Trnka úr, akkor csak hajrá!