Ellenzék, de nem alternatíva

Az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) a Novával megerősítve továbbra is ugyanaz, ami mindig is volt. Személyek szabad társulása Igor Matovič körül, hogy ő a hobbijának tudjon élni: személye prezentációjának és az ezzel járó személyes konfliktusoknak. Ha az OĽaNO Csehországban tevékenykedne, komoly problémái lennének, mert ott nem jöhetnek létre olyan pártok vagy mozgalmak, „amelyeknek nincs demokratikus alapszabályuk vagy nincsenek demokratikusan választott szerveik”. Pusztán az a tény, hogy az OĽaNO-nak négy tagja van, jelzi, hogy sem demokratikus alapszabálya, sem demokratikusan választott szervei nincsenek. „Szabad emberek szabad klubja”, ahogy Matovič nevezte termékét, ami azt eredményezte, hogy parlamentbe jutott néhány szorgalmas és felelős képviselő, ám a dolgok lényegéből eredően ez nem lehet egy politikai alternatíva alapja. Elnökük a következőképpen definiálta legnagyobb politikai érdemeit: „Kicsináltam Procházkát, elment a búsba. Kaliňákot meztelenre vetkőztettük, koronahercegből a Smer megtűrt vakbele lett, és ki provokálta ki Dankót, hogy megcsókolja a rangjelzését?” Politikai orvlövésznek elég, de alternatívának kevés.

Richard Sulík sokkal komolyabban veszi magát, mert azt állítja, hogy a Szabadság és Szolidaritás (SaS) „jobboldali párt, amelytől a választó azt várja, hogy kormányt hoz létre, és átveszi a felelősséget Szlovákiáért”. Mindannyian tudjuk, hogy a választók eddig milyen típusú pártoknak adtak bizalmat, hogy leváltsák Vladimír Mečiart vagy Robert Ficót és átvegyék a felelősséget az országért. Oľga Gyarfášová szociológus szerint általánosságban olyan polgári pártokról beszélünk, amelyek egyértelműen a liberális demokrácia alapjait és elveit vallották magukénak, integráció-, Európa- és reformpártiak voltak. Sulík pártja ezek közül csak reformpárti. Sulík nem oly régi önleleplezése, hogy nem európai liberális, csak igazolta az évek óta ismert, de elhallgatott tényt, de nem volt teljes leleplezés. Ha valaki megkeresi Sulík első felindulásból létrehozott posztjait a Facebookon, amelyeket aztán kínosan visszavon, rájön, hogy az SaS elnöke nemcsak a liberalizmustól, hanem óvatlan pillanatokban a liberális demokráciától is távolodik. Noha az orosz Izvesztyijával folytatott vitájában az Európai Unió mellett tette le a garast, egy szintre helyezte Tiso elnök bűnös pragmatizmusát saját „pragmatizmusával”, amit akkor követett volna el azon az emlékezetes 2011-es napon, ha megszavazta volna a „pénzt a görögöknek”. Az a politikus, amelyik ilyen párhuzamokat von, egy párhuzamos világban él, amelyben a„Szlovákiáért érzett felelősség” egy gyógyíthatatlan rögeszmének van alárendelve.

A parlamenti ellenzéki székek foglaltak, de az alternatíva fotelje huzamosabb ideje üres. Szlovákia továbbra is Godot-ra vár.

A szerző a Trend hetilap kommentátora