Eldől Fico sorsa 2018-ban?

Szóval nemcsak a jövőt nehéz megmondani, hanem azt is, kitől származik egyáltalán ez a mondás, azaz a múlt interpretációja sem egyszerű. Varázsgömb híján mégis jobb, ha a tényekbe és a korábbi folyamatokba kapaszkodunk és valószínűségekről beszélünk.

A szlovákiai választók mindig is túlnyomórészt blokkokon belül mozogtak. A két blokk a legszebben a 2009-es elnökválasztásokon rajzolódott ki Ivan Gašparovič (55,53 %) és Iveta Radičová (44,47 %) megszemélyesítésében. Ez is mutatja, hogy mindig a balos populista-nacionalista-autoritatív blokk volt kicsit nagyobb, ezen belül a legnagyobb „népvándorlás” a hívek Mečiartól Ficóhoz való áramlása volt. Ezen a blokkon belül többnyire egy domináns (HZDS, Smer), és több kisebb párt (főleg az SNS) működött.

A 2012-es parlamenti választások példátlan sikere (1,13 millió szavazat, 44,41%) óta a Smer leszálló ágban van, akárcsak egykor a HZDS. Először a 2014-es elnökválasztásokon szenvedett csúfos vereséget Fico (40,6 %), majd a 2016-os parlamenti választáson zuhant vissza a Smer 28,3%-ra, vagyis 16 százalékponttal. Végül legutóbb a megyei választásokon verte tönkre az ellenzék meg a függetlenek. A Smer gyengül, de szavazóinak többsége a blokkon belül az SNS-hez meg Kotlebához vándorolt vagy otthon maradt. Csakhogy a blokkban nem látszik az a kihívó, aki le tudná nyomni a Smert (ahogy annak idején Fico a HZDS-t). Valószínű, hogy erre Danko alkalmatlan lesz, ezért a Smer még mindig blokkjának fő erejeként jöhet ki a 2020-as választásokból és 2016-hoz hasonlóan megpróbálhat egy újabb „tákolmányt” összehozni a kormányzáshoz.

Az nem túl valószínű, hogy a Smer fölé kerekedne egy jobbközép párt.

A jobboldal inkább abban reménykedhet, hogy míg Fico kiábrándult hívei inkább otthon maradnak, addig a jobboldaliak, akiknek 12 év után már nagyon elege van Ficóból, jobban mozgósíthatók. Vagy abban, hogy a szavazatok főleg a másik blokkban fognak elveszni (mint 2002-ben). Így vagy úgy, összejöhet egy széles koalíció. Persze, ha Fico egészségügyi problémái miatt tartósan kidől, vagy beüt egy durva világgazdasági válság, akkor ez jelentős – de nehezen belátható – változásokat hozhat. Ilyen esetben a Smer dezintegrációja sem kizárt.

A másik blokkban a nagy kérdés Štefunko és Beblavý pártjának népszerűsége. Mennyi (potenciális) szavazót tudnak megszólítani a progresszívek és az Együtt, illetve honnan fogják őket toborozni? Ha a másik oldalról is nagyobb számban sikerülne – főleg a progresszíveknek, akkor ez az első alkalommal lenne így. Lehetne középbal (igazi szociáldemokrácia, mert a Smer csak a nevében az) a szlovák politikában, a blokkos felosztás részben meghaladottá válna, akár paradigmaváltás is lehetne. Ha azonban megint csak a korábbi blokkon belül zajlik az átcsoportosulás, akkor marad minden a régiben. Ez nem zárja ki a kormányváltást, csak a valószínűségét csökkenti, s akkor inkább valamilyen patthelyzet várható.

A magyar pártok, illetve a szélsőségesek (Kotleba) helyzetének alakulása külön fejezet. A fasiszták nulla koalíciós potenciálja miatt erősödésük a patthelyzet vagy az amorf koalíciók (tákolmányok) kialakulását segíti, esetleges kiesésük a parlamentből a minimális arányban győztes oldalt juttathatná nagyobb többséghez. A magyar pártok koalíciós potenciálja ellenben elég nagy, de ezzel – meg instabil helyzetükkel (melyik oldalon állnak, bejutnak-e és hogyan?) – inkább a bizonytalanságot erősítik. Mindezt figyelembe véve, és visszatérve a címben feltett kérdéshez, nem valószínű, hogy 2018 sorsdöntő lesz Fico számára. Úgy tűnik, a túlélésre játszik, valahogy elevickélni a 2020-as választásokig, aztán majd meglátjuk. Ez be is jöhet, hacsak nem kavar be egy váratlan esemény (Nassim Taleb fekete hattyúja), de ezt nem tudjuk, mert ugye jósolni nagyon nehéz.