Elcsúszott tervek

A korábbi közvélemény-kutatások is hasonló tendenciát mutattak, bár Matovičék most először kerültek a vonal alá. A tavaly év végi nagy álmok a jobboldal vezető erejévé válásról lassan szertefoszlanak, sőt, egyre inkább a puszta parlamenti lét forog veszélyben. De vajon hol csúszott el a dolog, hiszen fél éve még ők akarták összefogni szinte a teljes jobboldalt? Nagyjából egy éve az volt a helyzet, hogy az SaS az ötszázalékos küszöbön táncolt, a Novának volt legfeljebb két százaléka, Igor Matovič pedig elkezdett harcolni elvándorló szavazóiért, és azzal mártotta be Rado Procházkát, hogy számla nélkül fizetett volna újságjának a hirdetésekért. Volt számtalan háttértárgyalás, készítettek különböző hipotetikus felméréseket, és arra jutottak, ha összefognak, még nagyra is nőhetnek. Ehhez képest most úgy néz ki, hogy az emberek egyszerűen nem hiszik el, hogy Matovič és Lipšic érdekházassága mögött van más is, mint az, hogy a két politikus újra bejusson a parlamentbe. Ha az elkövetkező egy-két felmérés is hasonló eredményt fog mutatni, simán elképzelhető, hogy Matovič Lipšicéket is átdobja a hajó korlátján, ahogy az előző választások előtt tette azzal a néhány konzervatív–független jelölttel, akik elhitték, hogy segíteni akar nekik. Eddig nagy volt a barátság, mert úgy tűnt, hogy a barátságból mindkét fél profitálhat, de amikor kiderül, hogy a szövetség mindkettejüket a víz alá húzhatja, Matovič simán lerúghatja magáról Lipšicéket. Lehet, hogy akkor már késő lesz, de az utolsó pillanatban a politikai túlélésért fognak küzdeni. Az SaS története ennél sokkal egyszerűbb és egyben szomorúbb is. Richard Sulíkék 2009-ben létrehoztak egy liberális pártot, melyben ötvözték a klasszikus liberális szellemi értékeket a neoliberális gazdasági értékekkel. Az utóbbi aztán elnyomta az előbbit, és bár 2012-ben még éppen bejutottak a parlamentbe, a párt elkezdett szétcsúszni. A pártelnök abból a Brüsszelből próbál irányítani, amit valójában kritizálni ment ki, és kint gyönyörűen megmutatta, hogy mennyire eltávolodott az európai liberális eszméktől. Nem arról van szó, hogy Szlovákiában, sőt Európában ne lenne fogadókészség a Sulík típusú politikusokra, hanem a pártelnök most egyszerűen saját pártját rombolja. Az SaS már az a párt, melynek nevében semmi keresnivalója a szolidaritásnak, de talán a szabadságot is törölni lehetne. Mostani kampányarcai között már alig találni olyan embert, aki az „értelmiségi liberálisok” közül került volna ki, talán ezért is süllyed szépen lassan az SaS. Ha a 2009-es gyökerekhez tért volna vissza, talán még lenne esélye, de Sulík és legbelső köre teljesen olvashatatlanná tette a pártot. Az EU-ellenességre nem vevők a liberális jobboldali szavazók, de ezt Sulíkék már meg se akarják érteni.