Egyfordulós cinizmus

Ugyanez a forgatókönyv nem lesz adott Szlovákiában a megyei választásokon, mivel nem két-, hanem egyfordulós rendszerben születik döntés a megyefőnökök személyéről. Ráadásul Marian Kotleba stabilan tartja a pozícióit torzsalkodó ellenfeleivel szemben és a tanácstalanság legalább annyira segíti, mint az általános politikai környezet.

A kétfordulós választás intézményének megvan a maga logikája: lehet, hogy több időt, energiát és figyelmet igényel a választók részéről, továbbá drágább is, de megteremti az esélyét annak, hogy egy konszenzusos jelölt nyerjen a szélsőségesebbel szemben. Bár Macron akkor is nyert volna, ha Franciaországban májusban egyfordulós elnökválasztást tartanak, a valóságban a négy kiemelt jelölt között nagyon kicsi volt a különbség, egy-egy politikai botrány jelentette a különbséget. Macron az első fordulóban 24 százalékot szerzett Le Pen 21,3 százalékával szemben, de látótávolságon belül végzett Francois Fillon (20,01 százalék) és Jean-Luc Mélenchon (19,58) is.

Második forduló nélkül körülményesebb indokolni, mi hatalmaz fel az ország vezetésére egy olyan jelöltet, akit alig minden negyedik választó tart erre alkalmasnak – nem is beszélve a távolmaradóktól. A Macron–Le Pen csatában a választók komoly részének kompromisszumot kellett kötnie és azt vizsgálni, melyik, tőlük alapjaiban véve távol álló jelöltet és annak vízióját tartják alkalmasabbnak az ország vezetésére. Macron sikerét a választási rendszer nélkül nehezebb lenne hurráoptimistán, a szélsőségek visszaszorulásaként értelmezni is, hiszen Le Pen a valóságban növelni tudta a bázisát, a Nemzeti Front pedig számottevő erő marad a francia politikában.

Szlovákiában a megyei választásokon hasonló manőverekre nincs lehetőség, hiszen a (szélsőségek ellen küzdő) kormány cinikus és rövidlátó törvénymódosítása miatt már csak egy fordulóban választjuk a megyefőnököket. Kotleba ugyan négy éve pont annak köszönhette a székét, hogy kapott egy második esélyt Vladimír Maňkával szemben, mostanra azonban erőpozícióba került és vezeti a releváns közvélemény-kutatásokat. Egyelőre az sem látszik, hogy kicsoda az ellenfele, hiszen az ellenzéki és kormánypártok szövetkezés helyett egymással marakodnak. Ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy Kotleba népszerűsége négy év alatt az előzetes várakozásokkal ellentétben egyáltalán nem csökken. Hiába a korrupciós botrányok és az önkényes vezetéssel kapcsolatos hírek, a megyei érdemi gazdasági fejlesztések elmaradása, Kotleba továbbra is megtestesíti azt, amit a frusztrált választók komoly része a jelenlegi kormány alternatívájaként szeretne látni. A populizmus nem fárad, bár a felfutása megtorpant és a korlátai is megvannak. Néha viszont még az útját is kikövezik, mint Szlovákiában, a megyei választásokra vonatkozó rendelkezések megváltoztatásával.