Egyetemes fejetlenség

Ahogy mondani szokás, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Tipikus példa erre a Selye János Egyetem és az MKP vezetőinek esete Királyhelmeccel... ĺgy fordulhat visszájára, válhat kontraproduktív politikai afférrá akár a legkiválóbb kezdeményezés is. Éhségsztrájk, utcai demonstráció, petíciók, nyílt levelek fogantak, amidőn az egyetem rektora, Albert Sándor – nem mellékes, hogy az MKP parlamenti képviselője is – bejelentette, februártól megszüntetik Királyhelmecen az egyetem nappali tagozatát. Albert szerint azért, mert a városban nincs hol oktatni... A döntésnek azonban nyilván komoly gazdasági okai vannak. Ellenkező esetben biztosan nem kellett volna Komáromban szerződést bontani húsz óraadó tanárral – akut pénzhiány miatt! Kézenfekvő tehát, hogy butaság lenne fenntartani egy olyan nappali tagozatot, amelynek mindösszesen 39(!) diákja van, még ha Albert Sándor tegnap ijedtében a megtartás mellett döntött is. Tetszik, nem tetszik, vaskos csacsiság volt már a királyhelmeci tagozat megnyitása is. Ha anno nagyon-nagyon akarták is azt bizonyos emberek ott, meg az MKP-n belül... Akkor is helytelen volt a döntés, ha most forradalmárokra játszottak a csalódott hallgatók és lokálpatrióták. A kialakult helyzetért azonban a legkevésbé sem ők felelősek. Nekik ugyanis méltán nem tetszett, hogy egy olyan „megszerzett jogról” kell lemondaniuk, amellyel az egyetemi vezetés önszántából toborozta őket annak idején. Vélhetően elsősorban politikai okokból, azaz kampánycélból. Hiszen a mindenkor rövid távú aktuálpolitikai számításból cselekvő politikusokon kívül normális szakembereknek soha nem jutott volna eszébe bárkit azzal hitegetni, hogy kellő szintű kulturális és egyéb infrastruktúra, hallgatói létszám, meg biztonságos gazdasági háttér híján létrehozható és működtethető egy felsőoktatási tagozat. Tulajdonképpen a „zöld mezőn”, akár egy ipari park...! Most pedig, amikor kiderült, hogy többe kerül a leves, mint a hús, vagyis gazdasági csőd fenyegeti a Selyét, nem akad felelős ember, aki őszintén megmondaná: „Elfogyott a pénzünk, mert nem gazdálkodtunk okosan”.

Más lapra tartozik, hogy miért is nincsen most pénz? Holott, nyílt titok immár, hogy Albert Sándor tavaly húszmillió(!) koronát volt kénytelen visszautalni az államkincstárnak, mert, úgymond, nem tudta kimeríteni az egyetemnek folyósított célirányos állami támogatást...! Nem beszélve arról az idén is megküldött százmilliós magyarországi forinttámogatásról, amelyet viszont állítólag épületek, tantermek és „egyéb helyiségek” vásárlására és korszerűsítésére költöttek. A működtetésre történő bespájzolás helyett... Egyébként meg, csak a jóisten a megmondhatója, mennyi, de mennyi további pénz gurult el és hová ezidáig – egyetemalapítás fedőnév alatt! Enyhén szólva is tisztességtelen tehát olyasmit sugallni, hogy már megint valami „külső ellenség fenyegeti itt a magyar népességet”... Amint az is vitatható, hogy az MKP-nak kell-e mindezért elvinnie a balhét. Bár nyilván komoly hiba volt, hogy miután megteremtették az egyetemalapítás törvényes lehetőségét, nem szálltak ki az „akadémiai terepről”, ahol semmi keresnivalójuk nincs a politikusoknak. Ha ezt annak idején nem csupán a kinyilatkoztatások szintjén teszik meg, eszébe nem jut senkinek most – saját alapszervezeteikkel együtt – ezt a kétségkívül komoly ballasztot is a nyakukba varrni...