Egy vezér öregkora

Amikor ezeket a sorokat írom, még nem világos, Miroslav Jureňa agrárminiszter önként távozik-e posztjáról, vagy Robert Fico kormányfő javasolja-e leváltását a köztársasági elnöknél.

Egy dolog azonban bizonyos: akárhogy végződik is a földalapnál történt visszaélések miatt kipattant botrány, annak egy biztos vesztese lesz: Vladimír Mečiar és a HZDS. Ha eddigi, semmiféle hibát be nem ismerő álláspontja ellenére visszahívja posztjáról földmű?velésügyi miniszterét, azért, ha ezt nem teszi meg – ami kevésbé valószínű –, akkor azért. Az első esetben a párt és vezére azon kívül, hogy elveszíti az arcát (már ha a HZDS esetében ilyesmiről egyáltalán még lehet beszélni), beismeri, végleg magatehetetlenné vált a kormánykoalícióban. A második esetben Mečiar két dolgot kockáztat: kiteszi saját parlamenti képviselőit Fico csábításának, akinek a kormány támogatásáért cserébe van mit felajánlania, így elég nagy az esély a frakció kettészakadására; vagy, ha egységes marad a HZDS-frakció, alighanem megírja saját búcsúlevelét. Könnyen meglehet ugyanis, hogy az esetleges előrehozott választások a HZDS parlamenti pályafutásának végét jelentenék. Van tehát miről tanakodniuk a párt vezetőinek.

Azt azonban meg kell hagyni, hogy a HZDS másfél évtizedes politikai pályafutása során lényegileg mit sem változott. Politikája középpontjában mindvégig önnön anyagi, gazdasági és hatalmi érdekei álltak, ami mindig erősebb volt, mint bárminemű ideológiai vagy értékrendbeli hovatartozás. Ha kellett, Mečiar nacionalista volt, máskor européer, hol erős szociális érzelmű, hol liberális. Me?čiar szimbólum volt: az ifjú Szlovák Köztársaság jelképe, amely korai gyermekéveiben különös egyvelege volt a demokráciának és a diktatúrának, ahol a gazdasági átalakulás azt jelentette, hogy a kormánypárt a hozzá közel álló személyek kezére játszotta a fél országot, s politikai ellenfeleit egyszerűen kirakta a parlamentből.

Az a gond Vladimír Mečiarral, hogy egyszerűen csak hű önmagához. Tavalyi kormányra kerülése óta ott folytatta, ahol 1998-ban abbahagyta, igaz, ezúttal már csak nagyságrendekkel kisebb koncok jutottak neki. 2006-ban ugyan többen – nemcsak a Smer, hanem a három jelenlegi ellenzéki párt is – elhitték, Mečiar megváltozott, ez a HZDS már nem az a HZDS. Tévedés volt. Mečiar ugyanis még most sem látja be, hogy ami a Szlovák Földalapnál történt, probléma. Ezen nincs mit csodálkozni, neki ilyen a hatalomfelfogása. Ha tehát Jureňát egy másik HZDS-es miniszter váltja, semmi okunk kételkedni abban, hogy minden úgy megy tovább, mint eddig. Ahogyan abban sem, hogy mindezzel tisztában van Dr. Robert Fico is. Ezért nem nevezhető még a miniszter menesztése sem másnak, mint puszta kozmetikázásnak.

Robert Fico még győztesként kerülhet ki a történetből, az államalapító vezér arcán azonban már nem segít a smink.