Egy szent ember

Tudok például telefonba hümmögni, visszakérdezni, helyeselni, hárítani, sumákolni, bólogatni és okosan hallgatni, de beszélgetni nem tudok.

A telefon, mint minden új eszköz, változtat a kommunikációs szokásainkon. Van egy régi jelenet, melyben Milan Lasica és Július Satinský hosszú percekig telefonon fecseg a semmiről. Képes vagyok többször egymás után meghallgatni a tűpontos semmizést. Jó hallgató vagyok.

Egy ismeretlen számról hívtak pár napja. Gyakran előfordul, hogy ezeket a hívásokat nem fogadom, most mégis kivételt tettem. A hívó fél nyerítését hallottam, amely a jó ég tudja mikor kezdődhetett. Hallgattam hosszú másodpercekig a nyihorászást, és arra tippeltem, hogy téves hívás történt, vagy egy eszement telefonbetyárral van dolgom. Már majdnem megszakítottam a vonalat, amikor két vihogás közt egy nagy levegővel a hölgy szlovákul bemutatkozott és eldarálta a nagyvállalat nevét, melynek képviseletében fölhívott. Tette mindezt olyan sebességgel, fejhangon, félig gurgulázva, hogy az előbbit nem is értettem, az utóbbit igen, majd folytatta a rötyögést.

A cég neve ismerős volt, az ügyfelük vagyok. Ők szolgáltatnak, én pedig ezért a szolgáltatásért fizetek. Megkérdeztem a hölgyet, hogy jól szórakozik-e, s milyen ügyben keres. Mikor a nevetés intenzitása csökkent, és a heherésző hullámok megszelídültek, a hölgy elnézést kért. Elmondta, hogy a nevemen röhög. Idézem: ilyen nincs, Santa (ejtsd: szanta; jelentése: szent), ez mekkora, így karácsony után, tudja, mint a Santa Claus; újabb heherészés. Álltam a konyhában, kezemben a telefonnal és megpróbáltam kívülről figyelni a jelenetet, mint egy pszichológus.

Vettem egy mély levegőt, majd türelmesen elmagyaráztam, hogy a nevemet hogyan kell helyesen kiejteni. Fölvilágosítottam, nagyon sokféle név van, amelyeket, ha átemelünk egy másik nyelvbe, bizony viccesen hangzanak. Fölhívtam a figyelmét, hogy nevekkel viccelődni nem mindig szerencsés. Ügyeltem arra, hogy szlovák szóhasználatom pontos, a hangom pedig természetes legyen, ne tűnjek sértődöttnek, semmi magyar virtus: se túl familiáris, se túl hűvös. Megkérdeztem, hogy rögzítik-e a telefonbeszélgetéseket. Egy rövid igen volt a válasz. Ajánlottam, hallgassa vissza a beszélgetést, iskolapéldája lehetne a „hogyan veszítsünk el egy ügyfelet pillanatok alatt” fejezetnek a tutorial anyagban. Megbeszéltük, hogy egy call centerben dolgozótól profi hozzáállást vár el a főnök és az ügyfél. Egy ilyen élcelődés rosszul is végződhetett volna. Rátértünk a tárgyra, volt egy drágább és egy olcsóbb ajánlata, az olcsót elfogadtam, gyorsan végeztünk. Még egyszer őszintén elnézést kért, majd udvariasan elköszöntünk egymástól. Biztos voltam benne, hogy jó stratégiát választottam.