Vélemény
- Képarchívum, illusztráció

Egy szent ember

Sánta Szilárd

2018. január 9. 15:01

Előrebocsátom, nem szeretek telefonálni. Félreértés ne essék, hasznos találmánynak tartom a telefont. Príma dolog, hogy egy csomó embert pillanatokon belül elérhetek. Alkalmas például arra is, hogy megbeszéljük a személyes találkozók időpontját és helyszínét.

Tudok például telefonba hümmögni, visszakérdezni, helyeselni, hárítani, sumákolni, bólogatni és okosan hallgatni, de beszélgetni nem tudok.

A telefon, mint minden új eszköz, változtat a kommunikációs szokásainkon. Van egy régi jelenet, melyben Milan Lasica és Július Satinský hosszú percekig telefonon fecseg a semmiről. Képes vagyok többször egymás után meghallgatni a tűpontos semmizést. Jó hallgató vagyok.

Egy ismeretlen számról hívtak pár napja. Gyakran előfordul, hogy ezeket a hívásokat nem fogadom, most mégis kivételt tettem. A hívó fél nyerítését hallottam, amely a jó ég tudja mikor kezdődhetett. Hallgattam hosszú másodpercekig a nyihorászást, és arra tippeltem, hogy téves hívás történt, vagy egy eszement telefonbetyárral van dolgom. Már majdnem megszakítottam a vonalat, amikor két vihogás közt egy nagy levegővel a hölgy szlovákul bemutatkozott és eldarálta a nagyvállalat nevét, melynek képviseletében fölhívott. Tette mindezt olyan sebességgel, fejhangon, félig gurgulázva, hogy az előbbit nem is értettem, az utóbbit igen, majd folytatta a rötyögést.

A cég neve ismerős volt, az ügyfelük vagyok. Ők szolgáltatnak, én pedig ezért a szolgáltatásért fizetek. Megkérdeztem a hölgyet, hogy jól szórakozik-e, s milyen ügyben keres. Mikor a nevetés intenzitása csökkent, és a heherésző hullámok megszelídültek, a hölgy elnézést kért. Elmondta, hogy a nevemen röhög. Idézem: ilyen nincs, Santa (ejtsd: szanta; jelentése: szent), ez mekkora, így karácsony után, tudja, mint a Santa Claus; újabb heherészés. Álltam a konyhában, kezemben a telefonnal és megpróbáltam kívülről figyelni a jelenetet, mint egy pszichológus.

Vettem egy mély levegőt, majd türelmesen elmagyaráztam, hogy a nevemet hogyan kell helyesen kiejteni. Fölvilágosítottam, nagyon sokféle név van, amelyeket, ha átemelünk egy másik nyelvbe, bizony viccesen hangzanak. Fölhívtam a figyelmét, hogy nevekkel viccelődni nem mindig szerencsés. Ügyeltem arra, hogy szlovák szóhasználatom pontos, a hangom pedig természetes legyen, ne tűnjek sértődöttnek, semmi magyar virtus: se túl familiáris, se túl hűvös. Megkérdeztem, hogy rögzítik-e a telefonbeszélgetéseket. Egy rövid igen volt a válasz. Ajánlottam, hallgassa vissza a beszélgetést, iskolapéldája lehetne a „hogyan veszítsünk el egy ügyfelet pillanatok alatt” fejezetnek a tutorial anyagban. Megbeszéltük, hogy egy call centerben dolgozótól profi hozzáállást vár el a főnök és az ügyfél. Egy ilyen élcelődés rosszul is végződhetett volna. Rátértünk a tárgyra, volt egy drágább és egy olcsóbb ajánlata, az olcsót elfogadtam, gyorsan végeztünk. Még egyszer őszintén elnézést kért, majd udvariasan elköszöntünk egymástól. Biztos voltam benne, hogy jó stratégiát választottam.

Önnek ajánljuk

2018. július 15. 15:40

Helsinki szindróma

2018. július 14. 16:26

Trump üzletet akar, Putyin hatalmat

2018. július 13. 16:54

Nyári csodák

2018. július 13. 11:00

Londoni banánhéj