Egy hárompárti utópia vége

Az államfőválasztás szombati, első fordulójának ugyan a Kereszténydemokrata Mozgalom, és tágabb értelemben a már csak papíron létező Népi Platform három pártja a legnagyobb vesztese, de ha a probléma keletkezésének gyökereihez ásunk le, a többi parlamenti ellenzéki pártnak sincs nagyon mit az ablakba tenni. Arra talán már csak a politikai élet történéseit napról napra követők emlékeznek, hogy az ellenzéki pártok még 2012 novemberében, a bársonyos forradalom évfordulóján elő akartak állni a közös jelöltjükkel. Ez a történtek függvényében inkább már a politikai vicc kategóriájába tartozik.  Előbb közös ellenzéki jelöltben gondolkodtak, aki már ideális esetben sem lett volna közös ellenzéki jelölt, mivel a különc Egyszerű Emberek nem akartak részt venni az SDKÚ, a KDH, az SaS és a Híd játékában. A helyzetet fokozta, hogy a három „népi” és a liberális párt sem tudott dűlőre jutni, mivel a népiek egymás közti egyeztetései rendre eredménytelenek voltak. Aztán amikor az SaS-t elkezdték felemészteni saját belső problémái, a Népi Platform kihagyta őt a játékból, azok pedig saját jelöltet indítottak, aki később visszalépett. Nem tudom, ki nem tudott emiatt nyugodtan napozni a tavalyi szabadságán, de a pártok nyár előtti utolsó egyeztetése is sikertelenül zárult, az SDKÚ végül csak tavaly december 18-án állt be a „közös jelölt” mögé, akkor is csak ímmel-ámmal. Mindezt – a sikertelen egyeztetések részletezése nélkül is – még végigolvasni is kín, s az eredmény ennek megfelelő. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a közös jelöltek keresése nem megy jól a jobboldalnak. A főügyészválasztás kis híján Iveta Radičová miniszterelnöki székébe került, de nem sikerült közös jelöltet találni az Állami Számvevőszék élére sem. A szombati első fordulóban a jobboldal válsága és a hagyományos politikai pártok válsága ért össze. A Népi Platform három volt pártja, immár önállóan, most arra keresheti a választ, mit kell tenni, ha nem akarnak véglegesen marginalizálódni.