Drágábban adjuk az életünket

A hétvégén Németországban ismét ezrek tüntettek a járványügyi korlátozások ellen, vagyis még az sem csillapította a kedélyeket, hogy két hónap kényszerszünet után útjára indult a labda a Bundesligában. Varsóban könnygázt kellett bevetni a demonstrálókkal szemben, akik a normális életüket követelték vissza. Londonban a tiltakozók tudatosan megsértették a közösségi távolságtartás szabályait, le is tartóztattak 19 embert a rendőrök. Bár a járvány még távolról sem vonult el, emberileg érthető, hogy a több héten át tartó kényszerű bezártság, a karantén okozta anyagi problémák gyúelegyet alkothatnak.

Ami jóval kevésbé érthető, bár a rácsodálkozás sem indokolt, hogy a tudomány és a tájékoztatás jelenlegi színvonala mellett is mennyi elképesztő marhaságot hordanak össze a koronavírusról. Például a németországi tüntetéseken elhangzott, hogy a vírus elleni védekezést alapítványa révén százmilliókkal segítő Bill Gates valójában egyfajta egészségügyi diktatúra kialakítására törekszik, és olyan vélemény is hallható volt, hogy Angela Merkel kancellár úgynevezett gyíklények irányítása alatt tevékenykedik.

A rutinos összeesküvéselmélet-gyártók mellett felemelték hangjukat az oltásellenesek is, a badarságáradatra pedig a koronát kétségkívül az 5G-s mobilhálózatok tornyainak megrongálói teszik fel, akik szerint a vezeték nélküli telekommunikációs rendszer terjeszti a ragályt.
Pedig az egyes kormányok az utóbbi napokban már szinte egymást versengve tették közzé a bezártságot csökkentő könnyítő intézkedéseket. Például tegnaptól Ausztria (Németország, Liechtenstein és Svájc mellett) Csehország, Szlovákia és Magyarország irányába is enyhítette a határellenőrzéseket, már csak szúrópróbaszerűen ellenőriznek. Szlovéniában, elsőként az Európai Unió tagországai közül, péntektől hivatalosan véget ért a koronavírus-járvány, Görögországban megnyitottak a strandok, Giuseppe Conte miniszterelnök pedig bejelentette, mától Olaszország az óvatosság jegyében készen áll az újraindulásra. Olyannyira, hogy június 3-tól az ország megnyitja külső határait is az EU-tagállamokból érkezők előtt, karantén kötelezettsége nélkül, nem titkolva: a határnyitásra az olaszországi idegenforgalom talpra állítása miatt van szükség. Érezzük, a nyár közeledtével egyfajta versenyfutás folyik a mediterrán államok között, hogy az alaposan összezsugorodott turisztikai tortából ki tudja kihasítani a legnagyobb szeletet. A versengés hátulütője lehet a járvány második hullámának erősödése, hiszen például a lazító olaszoknál még mindig naponta legalább 150-en halnak meg a kórban.

Mégis azt kell mondanunk, a kezdeti káosz, a kórházakból érkező apokaliptikus képek ellenére a fejlett világ sokkal nagyobb erőfeszítéseket tett az emberi élet megmentésére, mint a korábbi globális járványok idején. Amikor 1968 szóba kerül, akkor leginkább a diáklázadások, az úttorlaszokkal „ékesített” Párizs, Csehszlovákia szovjet megszállása, a vietnámi háború, esetleg a Holdra szállás előkészületei jutnak eszünkbe, s még véletlenül sem a hongkongi influenzajárvány, amely alig két év alatt mintegy egymillió halálos áldozatot követelt, jelentős részben a nyugati világban. Pedig a vírus annyi áldozatot szedett Berlinben, hogy a holttesteket metróalagutakban tárolták, a ragály miatt túlterheltté váltak a londoni kórházak, lebénult a brit posta és a vasút, a sok beteg miatt a francia gazdaság is akadozott. Ennek ellenére a kormányok és a média nem szólította fel az embereket otthon maradásra, a gazdasági tevékenység korlátozására. Hagyták, hogy a járvány végigfusson a lakosságon, nem törődve azzal, hogy nincs megfelelő ellenanyag. Alig 50 éve még számos pusztító betegség, például a kanyaró vagy a tuberkulózis nem számított ritkaságnak, a második világháború borzalma akkor még nem homályosuló emlék volt. Napjainkban viszont a közvélemény már nem fogadja el a nehezen gyógyítható betegségek, a halálérzet közelségét. Bármennyire szent dolog a profit, a gazdaság lendületben tartása, a szabadpiac leglelkesebb hívei is belementek országuk átmeneti lezárásába, egyes gazdasági ágazatok (turizmus, repülés) teljes leállításába.

Még nem tudjuk, mennyi tovagyűrűző következménye lesz a mostani pandémiának, de már most biztos: az esetenként védtelenné vált idősotthonok ellenére sokkal nagyobb erőket mozgósítottak az emberi élet védelme érdekében, mint korábban. Ha úgy vesszük, akkor már ez is nagyon nagy dolog.