Dagadó botrány

Egyelőre nem sikerült szőnyeg alá söpörni Boris Kollár plágiumügyét, Igor Matovič elvtelensége ellenére sem. Az alapvető etikai szabályok azt követelik, hogy Kollár mondjon le házelnöki posztjáról, nemrég ugyanígy tett két csaláson kapott cseh miniszter, és két német is. 2012-ben Schmitt Pál lemondását kényszerítette ki a közvélemény az államfői tisztségről, a Semmelweis Egyetem szenátusa pedig visszavonta doktori címét.

Viszont úgy tűnik, Kollár nem az egyetlen tisztességes utat választja, hanem Andrej Danko dicstelen magatartását követi. Közben a politikai maszatolás miatt már társadalmi méretűvé dagadt a diplomamunkákkal kapcsolatos botrány.

Renáta Hall, az egyetemi oktatás és a tudományos munka színvonalát elemző To dá rozum projekt vezetője hozta nyilvánosságra kérdőíves felmérésük döbbenetes adatait, miszerint az egyetemi hallgatók 84 százaléka vagy mások szellemi munkáját koppintotta le, vagy közvetlen környezetében tanúja volt ilyesminek. Nem túloztak. Elegendő böngészni a világhálón, ahol alig burkoltan ajánlkoznak egyre többen diplomamunka-írásra, akár már 500 euróért, esetleg oldalanként kilencért. Sajnos nem makulátlanok egyes egyetemi oktatók sem, akik szemet hunynak a hallgatók csalásai felett. Elképesztő eset Kolláré, aki konzulense, Jozef Minďas egyik tanulmányából másolt ki oldalakat, idézőjelek nélkül, és a felhasznált szakirodalom jegyzékében sem tüntette fel. Az egyetemi tanár – ma már rektor! – mindezt hagyta, amivel tisztességes kollégái becsületébe is belegázolt.

Egyesek úgy vélik, túl sok felsőoktatási intézmény van az országban, különösen magánfőiskolák (amilyen a szakolcai is, ahol Kollár szerezte magiszteri címét), a színvonal és a morál pedig kétes. Évekig a diószegi Danubius magánfőiskola jogi karát hozták emiatt hírbe, főleg Mojmír Mamojka volt alkotmánybíró rektorkodása idején valóságos diplomagyárként működött. Még Csehországban is tiltakoztak az intézmény egyetemi oktatás rangját beárnyékoló tevékenysége miatt, amikor Michal Hašek ismert morvaországi szocdem politikusnak gyanús körülmények között szerzett jogi doktori címet. Matovič tőle megszokottan, hűbelebalázs módjára oldaná meg a botrányt: őszre olyan törvénytervezetet kér két miniszterétől, amellyel meggátolnák a tudományos címekkel való kufárkodást.
Gyorsított eljárásban. Neves akadémikusok és más szakemberek viszont arra figyelmeztetnek, tilos a kapkodás, mert csak alaposan kimunkált jogszabály segítheti a tisztességes egyetemi oktatás megteremtését. Az alapot az Akkreditációs Ügynökség kritériumai adnák, melyeket két éven belül minden felsőoktatási intézménynek alkalmaznia kellene.

A világ egyetemeinek listáján az első ezer között rendszerint legfeljebb két szlovákiai egyetemet találunk. Középiskolás növendékeink egyre gyengébben teljesítenek a nemzetközi megmérettetésekben, ami nem az ő hibájuk, legtöbbször nem is a pedagógusoké, hanem az elmaradott oktatási rendszerünk sara. Miközben évek óta ígérgetik és halogatják az alapvető reformokat. Végre ráébredhetnének a döntéshozók, hogy mérföldes léptékkel fejlődő világ kihívásaira Szlovákia is csak a tudásalapú társadalom kiépítésével tud válaszolni, nem a tisztességtelen, nyomuló „Borisokkal”.

Különben botrányos lehet általános lemaradásunk is.