Csatatér a parlament

Viszont ha meg akarják akadályozni, hogy a kényelmetlen ügyekről bárki is szónokoljon a törvényhozásban, akkor jól csinálják – Szlovákia szépen halad afelé, hogy intézményileg hallgattassa el a korrupcióval kapcsolatos tiltakozó hangokat.  A demokráciában a parlament szerepe az, hogy teret biztosítson a konstruktív vitának, „a nézetek széles tárházának”. A szlovák parlament ebből a szempontból bizony nem teljesít jól és az ukrán–ázsiai modell felé halad: ha a képviselők tartják ezt a tempót, akkor sokkal nagyobb az esélye, hogy verekedést fogunk látni, mint bravúros szónoki teljesítményeket hallani. A jelenlegi ellenzék számára a parlament az a hely, ahol látványos performanszokkal hívja fel a figyelmet saját magára (és újra meg újra ismerteti álláspontját, hogy a kormányban nagyban lopnak). A jelenlegi kormány pártjai ellenben azt szeretnék, ha ezek a kényelmetlen performanszok nem lennének, annyival kevesebb problémája lenne az akadékoskodó ellenzékkel.  A múlt heti bohózat megmutatta, hogy az ellenzék a parlamenti sárdagasztásban nyerésre áll a kormánnyal szemben: Dankóék brüsszeli útja elég volt ahhoz, hogy az SaS és az Egyszerű Emberek botcsinálta eszközökkel átvegyék az irányítást, a sajtó ingerküszöbét pedig Lucia Nicholsonová hatásköri túllépése helyett inkább Andrej Hrnčiar érte el azzal, hogy egy hamisítottnak tűnő Danko-aláírást lobogtatott. Nem ez az első parlamenti felfordulás, ezért válhatott témává a megregulázás a kormánypártok számára.  „Ha nem korlátozzuk (a hozzászólások hosszát), tovább fognak erősödni a szélsőségesek” – jelentette ki Bugár Béla annak kapcsán, hogy limitálnák a parlamenti pártok eszközeit a vég nélküli szónoklásra, de ez egyszerűen nem igaz. A Bugár értelmezése szerinti „szélsőségesek” nem azért járnak a parlamentbe, hogy lyukat beszéljenek a kormány hasába, hanem hogy elmondják azt a pár mondatot, ami az újságok címoldalára kerül, kifüggesszenek egy transzparenst, vagy szétszórjanak némi papírpénzt a pulpitus előtt. Ha ezt kiszámított keretben teszik, a sajtó csak hálás lesz nekik és az akciók így is, úgy is megvalósulnak. Amire viszont a felszólalások időbeli korlátozása alkalmas, az a konstruktív vita ellehetetlenítése a valóban fontos ügyek kapcsán. Ami kényelmetlen, arról nem kell annyit beszélni, ugye. A „demokraták” a „szélsőségek” elleni küzdelem jegyében korlátozzák a vitát – groteszkebb jelenetet el sem lehet képzelni, de jól illik a szlovák parlamenti viszonyokhoz.