Családi körkarantén

Mi lesz itt még? Ezt kérdezte Bandika Ervintől, miután Rózsika lepakolta az asztalukra a két korsót. Az egyik udvari asztalnál foglaltak helyet, a zárt térben történő tartózkodást elkerülendő. A helyzet pikantériája, hogy a Fáradhatatlan fáraóhangyához címzett kocsmának sem terasza, sem kerthelyisége nem volt soha, Rózsika most mégis megengedte, hogy a fiúk kirakjanak egy asztalt a biciklitartó mellé, szigorúan népegészségügyi okokból. Rózsaszín filctollal kiírta azt is, hogy belépés csak maszkban, a potenciális vendégek pedig erre rendre azt felelték, hogy a farsangnak már vége. Haza is lettek zavarva.

Bandika és Ervin is majdnem így járt, csakhogy a fontolva haladás híveként nem akartak ajtóstul rontani a Fáraóhangyába, így inkább felvették hegesztőmaszkjaikat.

Amiben igaz, hogy nem láttak semmit, viszont legalább ki lettek szolgálva. De mint Rózsikától megtudták, sokáig már ez a kocsma sem tarthat nyitva… meg semelyik. Kénytelenek leszünk bezárt kocsmában konzumálni – állapította meg Bandika, egyben reményét fejezte ki, hogy a Fáraóhangya törzsvendégei akkor is bebocsátást nyerhetnek majd, ha az egység történetesen ki sem nyit. De hogy elszaladt ez az idei március tizenöt is, mormolta a hegesztőmaszk mögül Ervin. Önnek sikerült részt vennie valaminőnemű megemlékezésen?

Bandika ambivalens arcot vágott.

Amelyiken én voltam, az jó rendezvény volt, csak hát egy baja volt, elmaradt. Ó, hát olyanon voltam én is, kettőn is, legyintett Ervin. Hanem azt tetszett-e hallani, hogy megint veszélyben a hagyományos családmodell? Bandika nem hallotta, és ilyen képet is vágott. Ervin elárulta, hogy reggel a rádióban egy szociológus azt állította, soha semmi nem sodorta még akkora veszélybe a családok épségét, mint a koronavírus, pontosabban a belőle fakadó össztársadalmi karanténhelyzet. Nem értem – bámult Bandika sügérszemekkel söre maradékába. Ervin folytatta: …az iskolák bezártak, otthon a gyerekek, a munkahelyek vagy leálltak, vagy otthonról dolgoztatják az alkalmazottakat, tehát otthon a felnőttek is, sőt otthon is lesznek még néhány hétig, talán hónapokig is. A legtöbb család az ilyen intenzitású együttélésre egyszerűen nincs felkészülve. Több lehet a súrlódás, a konfliktus. Bandika kiemelte tekintetét a sörből: de hisz régen is ez volt, nem? Ervin vállat vont. Mit tudom én… a rádióban a manusz azt mondta, régen sem volt otthon a nap huszonnégy órájában senki, mert vagy a földeken voltak, vagy a gyárba utaztak munka után, sokan hetekre külföldre vagy idénymunkára. Ha meg haza is mentek, idejük egy részét a kocsmában töltötték, csak a maradékot otthon.

Most meg összezárva, kis helyen, ki tudja, meddig. Nem kis kihívás ez, azt mondják. Mert persze, az ember a szeretteivel szeret lenni a legjobban, de tudjuk, hogy hiába a kedvenc étele valakinek a rántott hús, ha minden nap azt tennék elé, előbb vagy utóbb megváltoznának iránta az érzései.

Bandika helyeselt, és azt mondta, Fülöp hercegnek megint igaza lett.

Ervin felhajtotta a hegesztőmaszkot …az ki? II. Erzsébet angol királynő férje. Szerinte a szülők leginkább azért járatják iskolába a gyerekeiket, hogy ne legyenek otthon.

A szerző a Vasárnap munkatársa