Čaputová meglepetést (nem) okozott

Zuzana Čaputová nem kapott semmilyen bemelegítő kört, amelyben a gyakorlatban is tesztelhette volna függetlenségét.
Mindjárt az első törvénycsomag, amely az asztalán landolt, elég robbanásveszélyes volt. Két választójogi normát is tartalmazott, amelyek tekintettel a rendkívül gyors, a témát megillető széles szakmai vitát nélkülöző elfogadási folyamatukra, számíthattak a parlamentbe való visszautalásukra. Az egyik ellenzéki műhelyben készült, amely szinte felhívás volt a köztársasági elnöknek arra, hogy megmutassa, képes elvágni múltbeli politikai kötődéseit. A lex Harabint módosító javaslatként terjesztette be Alojz Baránik (SaS) ellenzéki képviselő, a lex Kiskának pedig a koalíciós SNS képviselői voltak a beterjesztői.

Čaputová államfő tollal a kezében éppen ellenkezőleg döntött, mint ahogyan azt a politikai gyökereinek bírálói várhatták. És nemcsak ők lehettek meglepve.

Míg a lex Harabin esetében csak jelekben mutatkoztak az alkotmányossági problémák, a lex Kiskát viszont élesen bírálta az ellenzék, nyilvánvalóan a parlamenten kívüli ellenzéket célzó paragrafusai és a választási harc szabályainak utolsó pillanatban való módosítása miatt. Az államfő a kifogásokkal mindkét esetben egyetértett, de a parlamentbe csak az ellenzéki javaslatot küldte vissza.

A döntésének indoklásában még azt is leírta, hogy a törvényt összességében pozitívnak tartja, mivel következetesebben választja szét a törvényhozó és a bírói hatalmat, amikor megfosztja a talártól azt a bírót, aki jelölteti magát a választásokon. Ennek ellenére a lex Harabint visszaadta újratárgyalásra. Vagyis azt vétózta meg, amivel alapvetően egyetért. A kifogása csak egy technikai részletre vonatkozott: a bíró lemondásának kézbesítésére a köztársasági elnöknek.

Ezzel szemben a nyilvánvalóan egy célt szolgáló koalíciós lex Kiskával kapcsolatban ugyan „komoly kifogásainak” adott hangot, de aláírta azt, habár világosan a parlamenten kívüli pártok ellen irányul, vagyis azt a közeget sújtja, ahonnét ő is érkezett. Az ellenzéki tábor ellenérzéssel fogadta a döntést, és a háttérben elindult a találgatás, hogy a köztársasági elnök döntése nem csak annak a kétségbeesett igyekezetnek az eredménye-e, hogy mindenáron bizonyítsa függetlenségét.

Kínálkozik azonban egy másik magyarázat is. Zuzana Čaputová következetesen valósítja meg a gyakorlatban a választási kampányának üzenetét. Mindig konzisztensen, de békülékenyen nyilvánult meg, határozottan elmondta véleményét a kormánykoalícióról, de nem vonakodott attól sem, hogy politikai nyugdíjba küldje Andrej Kiskát az adóügyei miatt. Sohasem ígért nyílt konfliktust a kormánnyal, és amikor Peter Pellegrini miniszterelnök baráti kezet kínált neki a választás után, csak mosolyogva bólintott. Mindig elmondta, hogy az állam jellegének megváltoztatásáért indított harcát inkább békés úton folytatná, de kitartóan. A népszerűtlen témákról is képes nyíltan beszélni, ami népszerűvé tette őt a választók körében. Az ellenzéki kollégáinak a rokonszenvét azonban nehezebb lesz megőriznie.
 

A szerző a Trend kommentátora