Čaputová és az ország képe

Az országnak a következő öt évben liberális, progressszív, az unió alapértékeit magáénak valló, nyugatos elnöke lesz, amivel kilóg a sorból a posztszocialista országok közül, de a visegrádi országok közül mindenképpen. 
Elég, ha magunk elé képzeljük az egyre szenilisebb és Babiš-imádó Miloš Zemant, az Orbán-kormánytól mindent lenyelő Áder Jánost, vagy a Jarosław Kaczyński befolyása alatt álló Andrzej Dudát.

De valóban ilyen progresszív és liberális Szlovákia, mint ezt az államfőválasztás eredménye mutatja?

Erre sajnos határozott nemmel kell válaszolnunk, az eredmény túlságosan pozitív képet mutat az országról. Van ugyan egy erős, nyugatos, liberálisan gondolkodó mag, amely inkább az ország nyugati részében és a (nagy)városokban él, de még azt sem mondhatjuk egyértelműen, hogy a Čaputovára szavazó több mint egymillió ember mind ide sorolható. Sokan lehetnek ugyanis azok is, akik azért szavaztak rá, mert elfogadhatatlan számukra a Smer által támogatott Maroš Šefčovič. És talán nem is annyira Šefčovič személye, hanem az, hogy Robert Fico egyre nyomasztóbb árnyéka látszik mögötte. Az ugyanis már jóval az államfőválasztás előtt világosnak tűnt, hogy a Smer jelöltjének nincs sok esélye nyerni, ha nem sikerül leválasztani magát a Smerről és Robert Ficóról. Ezért volt a késői jelöltállítás, de ez sem segített Šefčovičon.

Sokkal nyomasztóbb azonban az a 25 százaléknyi szavazó, aki az első fordulóban Štefan Harabinra és Marian Kotlebára szavazott. A szélsőséges jelölteknek szerencsére nem volt komoly esélyük – ami részben annak köszönhető, hogy egymástól vették el a voksokat –, de ez nem mondható el a következő parlamenti választásról. Ha ennek a 25 százaléknak sikerül pártot találni magának, akkor nem nagyon beszélhetünk majd liberális irányváltásról.

Ez a 25 százalék ugyanis a lakosságnak az a része, amely egy karizmatikus vezérnek mindent elhisz, bizonyíték nélkül, ha megígérik neki, hogy jobb lesz a sorsa, mert a vezér mindent megtesz,

hogy az országban ne legyenek NATO-támaszpontok, migránsok, szabadkőművesek, zsidók, liberálisok, melegek, kisebbségek vagy akár ufók. És nekik teljesen mindegy, hogy vannak-e NATO-támaszpontok, akar-e bárki menekülteket letelepíteni az országban. 

Az ország fejlődésének hosszabb távú irányát tehát a következő szűk egy év fogja megszabni, bár az is igaz, hogy Čaputová megválasztása reményt ad a bizakodásra.
És hol vannak a magyar választók? Az meglepő és egyben reménykeltő is, hogy Čaputová országos viszonylatban a Dunaszerdahelyi járásban győzött a legnagyobb fölénnyel, a csaknem 84 százalékos eredményt azonban beárnyékolja a viszonylag alacsony részvétel. És az alacsony részvétel érvényes szinte az összes magyarlakta déli járásra, vagyis az államfőválasztás nem nagyon szólította meg őket. Ezt mutatja, hogy nagyon magas a magyarlakta falvak aránya a 10 és 20% közti részvételt felmutató települések között.

Annak ugyan örülhetünk, hogy a Híd röviddel a második forduló után beállt Čaputová mögé, az MKP pedig 4 nappal a választások előtt kiadott egy olyan nyilatkozatot, amiből az derül ki, hogy nem Šefčovičot támogatja.

Kicsit sajnálhatjuk, hogy az MKP-nak Čaputová nevét nem sikerült beleírni a nyilatkozatba, és kérdés az is, hogy nyilatkozata hány emberhez jutott el.

A magyar érdekképviselet szempontjából az a fontos, hogy ez a két párt szót ért-e egymással, valamint a magyar és más kisebbségek érdekeinek érvényesítését elfogadó, uniópárti és nyugati orientációjú szlovák pártokkal.