Januárban került a kezembe egy mű, amelynek cselekménye novemberrel kezdődik, mégpedig 1989 novemberével. A vaskos kötetet ismert szlovák politológusok írták, némi cseh beütéssel, s az egyik cseh beütés Oskar Krejčí. Írásának a Titokzatos november címet adta.
Bond. James Bond
1989. november 17-ének tanulmányozása nemcsak arról szól, hogy hogyan zajlottak le az események és kik voltak a főszereplők, írja, hanem arról is, hogy mindez kinek az érdeme, vagyis ki/mi volt a háttérben. Ezzel kapcsolatban három magyarázat létezik: a hősök legendája, az összeesküvés-elmélet és a törvényszerű változások elmélete.
A hősök legendája szerint a maroknyi disszidens által vezetett diákok voltak azok, akik szembeszálltak a vérszomjas estébésekkel és kommunistákkal. Krejčí azonban úgy látja, hogy a két ellentábor közötti barikád novemberben már rég nem létezett. Az összeesküvés-elmélet szerint az események hátterében a titkosszolgálatok álltak, de Krejčí úgy gondolja, a nyolcvanas években a titkosszolgálat nem lett volna képes ilyen nagy erejű, stratégiai jellegű műveletre, meg a társadalomfejlődés tanulmányozása egyébként sem helyettesíthető kémregények olvasásával. Márpedig 1989 novembere épp a társadalmi fejlődés törvényszerű változásának a kicsúcsosodása. 1988 alkonya már nem arról szólt, hogy megtartható-e a szocializmus, hanem arról, hogy mily módon kerül le a színpadról: véresen vagy tárgyalással. Tehát nem hősök vannak, hanem kedvező körülmények, foglalja össze elmélkedését a szerző. S ő kicsoda?
Állítólag a szocialista érában beépített ügynök volt, ám nem sokkal a bársonyos után már ott van Havel környezetében. Amikor évekkel később Szlovákiában kapott egyetemi állást, az egyik ismert szlovák napilap megírta, hogy azért jön ide, mert odahaza nem alkalmazzák az átvilágítási törvény miatt. Érdekes ellentmondás.
Erről jut eszembe egy másik illető, akit talpig becsületesnek tartott a környezete, majd kiderült róla, hogy besúgó volt, s nemrég mégis emléktáblát állítottak neki. Amikor megkérdeztem egy embertől, akit valaha szintén megfigyeltek, hogy szerinte helyénvaló-e ez, azt válaszolta, hogy a besúgók, legalábbis némelyek, a körülmények áldozatai voltak. Azért ez érdekes vélemény. Mint ahogyan az is érdekes, hogy úgy tűnik, ma már nem érdekes, hogy annak idején hány ember, hány család élete ment tönkre, mert volt valaki, nem ritkán akár barátnak tartott illető, aki ezt-azt besúgott róluk. Gyorsan felejtünk. Olyan dolgokat, amiket átéltünk. Aztán csodálkozunk, hogy a fiatalok elfelejtenek vagy nem hisznek el olyan dolgokat, amik akkor történtek, amikor ők még nem is éltek.
Érdekes ellentmondások.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.