Blitzkrieg és a Smer vége

Megszüntették az amnesztiákat. Jogi rendszerünk legnagyobb igazságtalanságának eltávolítása egyrészt optimizmusra ad okot, másrészt felháborító, hogy csaknem húsz évet kellett várni rá.  Fontos, hogy újra elkezdtünk beszélni a fontos témákról. A Mečiar-éra idején gyakran hangzott el az érv, hogy aki „ifjú Szlovákiánkat” bírálta, nem hazafi. A Smer vagy az SNS tájékáról még ma is azzal vádolják ellenfeleiket, hogy ők azok, „akik nem akarták a szlovák államot”. Nos, ha valamit nem akartak, akkor az nem az állam volt. Nem akartak, és máig nem akarnak egy olyan államot, amelyre Vladimír Mečiar hatalmi szoftvere nyomta rá a bélyegét – a hatalomvágyat, s annak hajlandóságát, hogy bármilyen, akár erkölcstelen vagy törvényellenes módszereket is bevessenek a megtartásáért. Arról nem is beszélve, hogy a nemzet atyja háta mögött már türelmetlenül toporogtak a vállalkozók, akik a 90-es években olcsó zsákmányhoz jutottak a privatizált állami vállalatok és állami megrendelések formájában. Ennek az örökségnek a Smerben láthatjuk a közvetlen folytatását. Sok közös nevezőt és nevet is találnánk.  Az amnesztiák eltörlése hosszú évek várakozása után azért válhatott valósággá, mert a közvélemény azokat a politikusokat is rákényszerítette a lépésre, akik évekig ellenezték. S az is lehetséges, hogy néhány év múlva már egyéb törvénytelenségek (például a korrupció) is védhetetlenné válnak, holott ma úgy tekintünk rájuk, mintha életünk részei lennének. Nem véletlenül indított támadást a Smer a köztársasági elnök és a médiák, legfőképpen az RTVS ellen. Világosan látszik, hogy a kormánypárt gyengül, és ha a társadalom egy kicsit is igazságosabbá és erkölcsösebbé válik, az nagyon ingatag talaj lesz az állam eddigi tulajdonosai számára. Az lenne az ideális, ha a civilek hirtelen megszólaló hangjának erősebb képviselete lenne a politikában is. MÁRIUS KOPCSAYa SME publicistája ----------------------------------------------  A hét legfontosabb magyar közéleti eseménye nemzetközi szándéka és visszhangjai miatt nem belpolitikai: a CEU-törvény azonnali átverésével Orbán Viktor a blitzkrieg mellett döntött: sokkolt a Soros-szorongatással, egyszersmind teszteli a budapesti Közép-európai Egyetem szigorúbb ellenőrzés alá vonásával azt, hogy a liberális szellemi központ kóstolgatása milyen amerikai politikai reakciókat von maga után. A miniszterelnök célja leginkább bejutni végre a nemzetközi állóvíz felforgatása miatt rokonlélekként üdvözölt Trump elnökhöz. Most viszont úgy fest, hogy az orosz ügyeiben személyzetileg megtépázott Trump nem tartja ajándéknak a legyőzött demokraták kvázi holdudvarának piszkálgatását. A CEU-ügynek komolyabb hazai vetülete a heves tüntetések ellenére nincs, aligha szervezhető széles körű társadalmi ellenállás egy külföldi elitegyetem mint szimbólum védelmére. A Fidesz azonban ettől csalódott támogatókat veszíthet jobboldali érzelmű, konzervatív, ám a Soros-intézményhez egzisztenciálisan, vagy a tudományos szabadsághoz és teljesítményhez elvszerűen kötődő kutatók körében. A szembenállás kimenetele a CEU elköltözésétől a csendes kormányközi megegyezésig még bármi lehet. *  *  * A hét legfontosabb magyar belpolitikai eseménye a Si­micska–Orbán háború kiújulása a plakátokon. A miniszterelnökkel szembeforduló oligarchabarát hirdetési felületeit a Jobbik karaktergyilkos kampányakciója foglalta el, ami bizony a fővezér elleni támadás, Orbánt a tolvajok fejedelmének állítva be – nem Robin Hood-i romantikus értelemben. A válasz sem késik, így a fő kérdés az: mekkora Simicskáék muníciója, igazi bombák robbannak-e majd, s az Orbán által zseninek titulált korábbi szövetséges mostani hisztije mögött nagyon is tudatos számítás húzódik meg – vagy csak a kétségbeesett düh utolsó rohama. SZOMBATHY PÁLpublicista