Beszéljünk Kiskával

Andrej Kiska tegnap a parlamentben felolvasta első országjelentését, ám magyar szempontból ennél érdekesebb az, amit dél-szlovákiai útja során mondott és főleg az, amit nem mondott. Az államfő a kétnapos út után a Facebookon egyebek mellett ezt a gondolatot osztotta meg követőivel: „A szlovákok és a magyar kisebbség viszonyáról nem szeretnék írni. Nem találkoztam senkivel sem, akinek a legkisebb problémája lenne.” Nagyon nem jó mondatok. A valóság helyett ugyanis annak eltakarására szolgálnak. Ám igaza volt az államfő sajtósának és tanácsadójának, akivel az elnöki interjú után beszélgettünk: a mondat precíz, ugyanis Kiska nem azt állította, hogy nincs probléma, hanem azt, hogy nem találkozott senkivel sem, aki jelezte volna a gondokat. Itt van a kutya elásva. Lehet ugyanis egy államfő bármennyire szimpatikus és empatikus, ha nem szerez tudomást a problémákról, aligha fog tudni bármit is tenni, vagy legalább továbbadni az információt a gondokról. Érthető persze, hogy ha az államfő vidéki vizitre megy, akkor a helyiek a Maslow-piramis legaljáról a legalapvetőbb problémákat (nincs munka, rossz a szociális helyzet, nem építenek itt utakat stb.) kapják elő, de emellett azért meg lehetne említeni kicsit más jellegű közösségi gondjainkat is. Még ha az államfőnek ezekre nincs is sok ráhatása – egyébként pont annyi, mint az útépítésekre vagy a munkahelyteremtésre. Sőt, igazából nem is elvont problémákról van szó: amint azt Lampl Zsuzsanna szociológus kutatása is kimutatta, a honi magyarok kétharmada jelentős problémának tartja a szlovákiai magyarság számának csökkenését (ez a téma volt a negyedik a legégetőbb problémák listáján). Vagy talán azt gondoljuk, hogy ez a mi belügyünk, ilyen témákkal nem kell „traktálni” egy államfőt, pláne, ha szlovák? Ha mi nem szólunk a mi elnökünknek, hogy „helló, ez azért aggaszt bennünket”, akkor magától nem fogja kitalálni. Pláne, ha a tanácsadói sem beszélnek neki róla. És ezzel elértünk a probléma másik részéhez. Azzal, hogy Kiska nem is választott magának kimondottan a kisebbségi ügyekkel foglalkozó tanácsadót, jelzi, hogy nincs affinitása a kérdéshez. Lehet, hogy barátaival, köztük egy-két magyarral, beszélgetései során érinti a kisebbségi kérdéseket is, ám ez nem ugyanaz, mintha valaki szisztematikusan foglalkozna a témával. Kiska főtanácsadója, Martin Bútora hiába van jóban a szlovákiai magyar liberális értelmiség színe-javával, úgy néz ki, ez sem garancia arra, hogy a téma elérje az elnök ingerküszöbét. Sőt. Kiskának – elődjével ellentétben – nincsenek magyarellenes kirohanásai, ám ez kevés. Ahhoz viszont, hogy lásson, nekünk kellene felnyitnunk a szemét. A labda a mi térfelünkön pattog.