Békülékeny megszorító

Lehet, hogy több válasz is adódik erre a kérdésre, például a jobb nemzetközi megítélés kiérdemlése, azonban maradjunk a gazdaságnál. Amikor Robert Fico 2006-ban először átvette a kormányrudat, Szlovákia gazdasága majd kicsattant az egészségtől, a választás évében 8, a rákövetkező évben pedig egyenesen döbenetes, 10% feletti növekedést produkált. Volt miből osztogatni, műfüves futballpályákat avatni, szociális intézkedéseket finanszírozni. Most viszont jóval durvább a helyzet, az Európai Unió újra fékre lépett, a hazai növekedés kétséges, ismételten magas a munkanélküliek száma, ráadásul nagyon szigorúan kell takarékoskodni. Robert Fico nincs hozzászokva megszorító csomagok összeállításához és azok következetes megvalósításához, márpedig most ezt nem kerülheti el. A Smer által többször megszellőztetett, úgymond, adózzanak a gazdagok megoldás ugyan sokaknak tetszhet, de egyrészt nehezen kivitelezhető, hiszen a jómódúak ismerik leginkább a kiskapukat, másrészt korántsem hoz elegendő pénzt a konyhára.

Jövőre – ha tetszik, ha nem – a hazai össztermék 3 százalékára vagy az alá kell szorítani az államháztartási hiányt, ami becslések szerint 1,2-1,3 milliárd euró megtakarítást jelent a mostanihoz képest. Ez bizony fájni fog. Robert Fico fájdalomcsillapítóként valamelyik jobboldali pártot magához akarta volna édesgetni, hogy a problémák felmerülésekor rákenje a megszorítások terhét. Ez nem jött össze, ezért arra gondolhat, kár máris összeveszni mindenkivel, újra elküldeni a média munkatársait melegebb égtájakra, nem szerencsés dilettáns miniszterek lenyúlásait, tendereit magyarázni. Ezért inkább tapogatózik, milyen területekről és hogyan lehetne összegereblyézni a hiányzó összeget. A sajtó számára nem nyújt támadási felületet, elég lesz majd a tervezett luxusadó kifigurázásakor összeveszni vele, a miniszteri posztokra pedig esetenként hajlandó akár az adott terület szakértőjét állítani, hogy legalább kezdetben kevesebb pénz folyjon el.

A körvonalazódó egyszínű kormány ténykedését két dolog könnyítheti. Az elmúlt héten a pénzügyminisztérium bejelentette, idén akár 2,3 százalékkal is gyorsulhat a gazdaság a korábban jelzett 1,1 százalék helyett – ne feledjük, egy százalékponttal nagyobb növekmény 700 millió eurót jelent. A másik: Görögország után nálunk a legnagyobb arányú az áfacsalás mértéke, ilyen módon évente több mint 2 milliárd euró folyik el. Ha csak az európai uniós átlag szintjére küzdenénk fel magunkat, már megvolna a brüsszeli deficitlefaragás teljesítéhez szükséges összeg. Persze, ne legyenek illúzióink, egyelőre még az adóhivatalok rendszere sem működik kellőképpen, vagyis az áfacsalás még jó ideig nemzeti sport marad.

Az adórendszer felforgatása, újra többkulcsossá tétele 2013-tól várható. Emellett bizonyára hozzányúlnak a magánnyugdíjpillérhez, valamelyest karcsúsíthatják az államigazgatást, a magasabb keresetűektől megvonhatják a családi pótlékot vagy a gyerekek utáni adókedvezményt, végezetül növelhetik az ingatlanadókat.  Mindezek a lépések nagyrészt elkerülhetetlenek, Szlovákia érdeke is, hogy az adósság halmozásával ne élje fel a jövőt, és elkerülje a deficittúllépés okozta brüsszeli büntetést. A megszorítások kivitelezésének olajozottá tételéhez jól jön az ellenzéki pártok békülékeny hangneme, a média megértő hozzáállása. Ha jövőre sikerül a nagy pénzügyi manőver, utána még bőségesen lesz idő arra, hogy a hazai politikai színpadról újra elpárologjon a konstruktív légkör. És akkor kezdődhet újra a civakodás. Csak az osztogatás, a kassza újbóli kiürítése ne folytatódjon.