Békés szakítás

És mindez dicséretes, mintsem nevetséges! A politikai szakítások, vándorlások, kiebrudalások, pártalapítások negyedszázada a szlovákiai politikai folklór részét képezik. Nincs olyan számottevő párt, amelyet ne hagyott volna ott képviselője vagy magas beosztású tagja. Sőt, a vezető pártok jelentős része szakítások útján jött létre: az elégedetlenek leléptek és új formációt hoztak létre (a háromból két kormánypárt ilyen). Ezeket a váltásokat pedig késdobálás és csörömpölés szokta kísérni – az ordibálás és kiátkozás a legkevesebb, ami ilyenkor várható.
 
Martin Poliačik távozása az SaS-ből teljesen más kotta alapján zajlott, és ez megsüvegelendő. Nemcsak békében, egymás munkáját méltatva – ám a nézetkülönbségeket világosan leírva – váltak el egymástól Richard Sulíkkal, de az időzítés tekintetében is tartották magukat a vélhetően egyeztetett menetrendhez. Poliačik rávághatta volna az ajtót pártjára egy héttel korábban is, a kampányfinisben az még nagyobbat szólt volna, de nem tette.
 
Az SaS-t alapító tagjának távozása egy ideje a levegőben lógott. Poliačik markánsan uniópárti, a baloldali és liberális körök számára fontos kulturális-etikai témákban elkötelezett, míg Sulík fokozatosan eltávolodott ezektől az ügyektől, az EU-val kapcsolatban a 2011-es mentőöves sztori óta inkább szkeptikus hangokat ütött meg. A kérdés az volt, ki lesz az erősebb. Ám Sulík folyamatosan erősítette pozícióját a pártjában, a 2016-os választási eredmény pedig a korábbiaknál is biztosabbá tette a helyzetét – ennek tudatában fordíthatott hátat a hazai parlamentnek, s irányítja pártját Brüsszelből. 
 
Poliačik számára így nem maradt más, mint a távozás. A kérdés az volt, milyen módon, mikor és hová. Az első kettőre választ kaptunk, a harmadikra pedig nagy eséllyel a Progresszív Szlovákia lesz a helyes válasz. A parlamenti képviselő leszerződtetése egyben dinamizálhatja a progresszívek pártalapítási igyekezetét. 
 
A megyei választásokat az SaS, az OĽaNO és a KDH alkotta blokk nyerte, ám hamarosan ezek a pártok, kiegészülve a Progresszív Szlovákiával, egymással fognak harcot vívni a választókért. Az SaS fő kihívója pedig pont a progresszív csapat lesz, Martin Poliačikkal az élbolyban. A folyamatosan erősödő és egy hete pozícióit a régiókban stabilizáló KDH és az Egyszerű Emberek pedig a konzervatív választók meghódításáért fognak csatázni. Közben a szereplőknek ügyelniük kell arra, hogy ne ejtsenek túl nagy sebeket egymáson, hiszen 2020-ban a Smer alternatíváját alkothatják. Alternatíva? Ha eddig valaki elhitte a koalíciós vezetők mantráját, miszerint nincs valós alternatívája kormánynak, minimum a megyei választások éjszakája óta láthatja, hogy ez nem igaz.