Beetetés indul

Egy normális, jól működő fogyasztóvédelmi rendszerre valóban égető szükség lenne, az a meglepő, hogy eddig nemigen foglalkoztak ezzel. Kérdés viszont, hogy meddig tart a nagy felháborodás – hiszen a V4-eknek egymással is rengeteg problémájuk van az élelmiszer-biztonság területén.

Robert Fico miniszterelnök bejelentette, rendkívüli visegrádi csúcsot rendeznek, és az Európai Bizottságra is számítanak annak megoldásában, hogy a nemzetközi cégek ne eltérő minőségben és összetételben hozzák forgalomba termékeiket.

Régóta nyílt titok, hogy a multik az egyes régiókra, országokra szabják a termékeiket, sok esetben olcsóbb összetevőket raknak a kevésbé igényes piacokra szánt árukba.

A nálunk árult élelmiszerek rosszabb minőségűek, és ehhez képest még csak nem is annyival olcsóbbak. A nyugatra utazók sokszor meglepve tapasztalják, hogy a szupermarketekben szinte ugyanannyiba kerülnek az alapvető élelmiszerek és gyakran finomabbak.

A multik ostorozása teljesen kézenfekvő. Felháborító dologról beszélünk, és az üzenet összecseng a politikai elit mondanivalójával: a nyugat kihasználja a keletet. Harmadrészt a fogyasztóvédelem az Európai Unió kevés újkori sikertörténetének egyik fő pontja: a legjobb példa a véres kardként körbehordozott roamingdíjak eltörlése, ami régiótól függetlenül, egységes szabályok alapján teszi jobbá az uniós polgárok életét.

A silány élelmiszerek elleni fellépés hosszú távon mégis inkább kudarcra van ítélve – három okból. Az egyik a multik ellenállása. A roamingdíj eltörlése minden országban reklámozható, az élelmiszerek egységesítése viszont a nyugati kormányoknak egyáltalán nem áll érdekében. A témát inkább maszatolni fogják a brüsszeli bürokraták, összemosva a rossz minőségű élelmiszereket azzal a jelenséggel, hogy a multinacionális vállalatok sokszor a piacokra igazított ízkombinációban forgalmazzák termékeiket. További probléma, hogy a visegrádi országok egyáltalán nem gondolják annyira komolyan az ellenállást, mint ahogy hirdetik. „Nyugat-Európa szemete” valójában egészen jól fogy a boltokban, közfelháborodás nincs, és csak addig érdekes a dolog a politika számára, amíg illeszkedik a Brüsszel elleni harcba, és politikai tőkét lehet kovácsolni belőle.

A harmadik, talán legfontosabb tényező, hogy az élelmiszer-biztonság területén a V4-eknek a saját portájukon is lenne söprögetnivaló és egymással is akad elszámolnivalójuk. Lehetne sorolni azokat a regionális botrányokat, amelyek a hiányos belső szabályozások miatt robbantak ki. Tiltottak már ki a lengyel húsárut a szlovák és cseh boltokból, volt már metilalkohol a cseh szeszekben, ólom a magyar paprikában, de a nyilvánvaló botrányokon túl is érvényes, hogy a minőséggel a hazai cégek is gyakran legalább annyira hadilábon állnak, mint a multik. Azt pedig végeredményben senki nem akarja, hogy a fogyasztóvédelmi harc ürügyén a hazai vállalkozóinak okozzon problémákat.