Bár állnánk csehül – uniós mag és perifériák

A vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó nemzeti termék – a gazdasági fejlettség legfontosabb mérőszáma – cseh szomszédainknál tavaly elérte az uniós átlag 88 százalékát, ez nemcsak a szlovák (77), lengyel (69) és magyar (67) szintet haladja meg, de fölötte van a görög, portugál és ciprusi szintnek, és erősen közelít a spanyolhoz (92). Amit meg is haladna, ha Katalónia függetlenedne Spanyolországtól (de természetesen lehagyná a külön kezelt Dél-Olaszországot is). Csehország júliusi, mindössze 2,9%-os munkanélküliségi mutatója egyenesen a legkedvezőbb az egész unión belül, akárcsak a relatív szegénység és szociális kirekesztettség által veszélyeztetettek aránya, amely 2016-ban szintén itt volt a legkisebb (13,3%). A 20–64 éves korosztály foglalkoztatottsági rátája (76,7%) nemcsak a visegrádi és a mediterrán országoknál kedvezőbb, de jónéhány nyugat- és észak-európai országét is eléri, illetve meghaladja.

Ez igaz a közpénzek állapotára is. Az államadósságot tekintve például a visegrádiak (Magyarország részleges kivételével) jóval jobban állnak az uniós átlagnál és a tagországok túlnyomó többségénél – és a csoportban megint csak Csehország viszi el a pálmát a legalacsonyabb GDP-arányos államadóssági mutatóval (tavaly 37,2%). Az is elmondható, hogy a V4-ek gazdaságilag (kereskedelem, beruházások) sokkal jobban integrálódtak az uniós maghoz, mint a mediterrán periféria, vagy több északi ország.

Sorolhatnánk tovább a különböző gazdasági mutatókat, de a végeredményen ez nem változtatna: bár a V4-ek közül egyedül Szlovákia tagja a közös pénzt használó euróövezetnek, s így formálisan is az integráció legbelsőbb köréhez tartozik, a gazdasági mutatókat nézve Csehország áll a legközelebb az uniós maghoz. Szlovákia nagy jóindulattal is csak a félperifériához sorolható. Ez több szempontból is paradox helyzet, hiszen Csehország a legeuroszkeptikusabb állam a térségben, itt a legalacsonyabb az EU-tagság és az eurózónához való csatlakozás támogatottsága. Ez persze összefügg a politikai elit tevékenységével (Klaus, Zeman).

Szlovákiában viszont a jelenlegi kormány új mantrája az uniós maghoz való tartozás, bármi áron, bármit is takarjon a „mag”. Csakhogy a gazdasági mutatók alapján legfeljebb a félperiférián vagyunk. És akkor még nem beszéltünk a társadalmi, kulturális értékekről, az emberek politikai, gazdasági nézeteiről. Mert az egy dolog, hogy a Kelethez való tartozás, vagy az unió elhagyásának népszerűsége továbbra is minimális, a liberális demokrácia támogatottsága (az autokráciával szemben) pedig nagy. Csakhogy ez mit sem ér, ha az emberek kritikus többsége (minimum a legnagyobb csoportja) gyakran vagy rendre olyan pártokat/kormányokat választ, amelyek a gyakorlatban aláássák a demokráciát, a jogállamot és a piacgazdaságot, és ezzel kifelé húzzák az unióból országaikat, nem mellesleg a gazdasági felzárkózást is megakasztva.

Bár ezek a tendenciák Csehországot is rendre megérintik, mégis ott a leggyengébbek. A cseh igazságszolgáltatás a legfüggetlenebb, a cseh közmédia tartós függetlensége példátlan a régióban, a gazdasági populizmus is rendre ott a legvisszafogottabb, a szélsőséges populista pártok támogatottsága meg a legalacsonyabb. A velejéig korrupt, túszul ejtett állam, ha úgy tetszik, a maffiállami praktikák alkalmazása ott még mindig csak gyerekcipőben jár Magyarországhoz vagy Szlovákiához képest (amelyekhez a jelenlegi lengyel kormány gyors léptekkel zárkózik fel). Igen, az Andrej Babiš vezette ANO várható győzelme a közelgő parlamenti választásokon mindezt megkérdőjelezheti, de hosszú távon az értékek, ideológiák, demokratikus és jogállami normák terén is a csehek álltak a legközelebb a nagybetűs Nyugathoz és az uniós maghoz.