Bajkeverők

Azt már megszoktuk, hogy Richard Sulík és Igor Matovič kormányfő között lényegében nyílt háború zajlik. Úgy tűnik azonban, hogy az SaS két hölgytagja, Lucia Ďuriš Nicholsonová EP-képviselő és Jana Bittó Cigániková elirigyelték a pártvezetőtől a rivaldafényt és frontális támadást indítottak a saját koalíciós partnerük, Veronika Remišová ellen, azt állítva, hogy Szlovákia egymilliárd eurótól esett el a hivatalnokok – és közvetve a régiófejlesztési miniszter – hibájából. Remišová viszonylag gyorsan tisztázta magát, de a baj már megtörtént, a koalíción belül újabb repedés jött létre, ráadásul az SaS is meggyengült: Nicholsonová ugyanis a saját maga által kirobbantott botrány után mondvacsinált okokkal távozott a pártból.

Az esetből több érdekes tanulságot is levonhatunk. Egyrészt Nicholsonová és Cigániková előkészítetlen sajtótájékoztatója nem vet túl jó fényt a magát szakértők pártjának bemutató SaS-re. Ha a támogatottságát nézzük, a párt eddig profitált a Matovičcsal folytatott konfliktusból, de a narcisztikus, ingatag kormányfővel szemben nem túl nehéz a józan ész hangjának tűnni. Ebben az esetben viszont ők a hunyók, főleg ha tudjuk, hogy az egész balhé megelőzhető lett volna, ha például felhívják Remišovát és rákérdeznek a részletekre.

Másrészt az is nyilvánvalóvá vált, hogy az SaS-en belül is komoly törések vannak: a két hölgy feltehetően nem egyeztetett az akció előtt Richard Sulíkkal, mivel a pártelnök szinte azonnal bocsánatot kért Remišovától. Nicholsonovát pedig Cigániková is magára hagyta abban a pillanatban, amint borult a bili, mondván, ő nem felelős azért, amit a másik nő mondott, hiába ült mellette a sajtótájékoztatón.

Az EP-képviselő tehát magára maradt, és úgy döntött, távozik az SaS-ből, hogy „ne mélyítse a koalíción belüli feszültséget”. A történtek fényében ez elég mondvacsinált oknak tűnik, a baj már megesett, inkább bocsánatot kellett volna kérnie – Nicholsonová azonban erre nem volt hajlandó, inkább lelépett. És bár a távozásának jelentőségét próbálják elbagatellizálni az SaS-ben, mégiscsak a párt második legismertebb arcáról van szó, aki korábban többször is kiállt Sulík mellett a belső konfliktusokban. Lehet, hogy megunta az örök második helyet és az egész csak ürügy volt, hogy leléphessen, de az biztos, hogy Nicholsonová akciója utólag egoista és felelőtlen húzásnak tűnik, ami ismét megmutatta a koalíció ingatagságát.

Peter Pellegrini pedig közben dörzsölheti a tenyerét: semmi mást nem kell csinálnia, mint időről időre nyugalmat árasztva, mosolyogva nyilatkozni valami szépet, és a preferenciái csak nőni fognak. A stabilitásra és kiszámíthatóságra vágyó választók pedig özönlenek hozzá, mert már nagyon unják a folyamatos cirkuszt. Nagy kár lenne, ha a jelenlegi kormánykoalíció végét a túlzott egók összeütközése hozná el, és visszatérne a Fico–Pellegrini tandem, mely ugyan végignézte, hogyan szabadul el a maffia Szlovákiában, de azt megbízhatóan és előrelátóan tette.