Az újjászületés útja

Hiszek a jóban, nem az egyetemes igazságosságban, hanem valamiféle rendben. Hiszek, de közben reálisan látom, az ember élete folyamatos elengedésekből áll, és csatározások sorozata, amely formálja a személyiségünket.

Hiszek a rendben, amely azt mondja: bárhogy is alakul a létezés, az, hogy mi miben vagyunk jól vagy rosszul, valamiféle lelki, mentális ellenálló képesség, megküzdési kapacitás és önismeret egyensúlya.

Ha megfigyelem, mire képes a terápia, akkor azt biztosan tapasztalom az elmúlt években, hogy pont azt erősíti meg az oda érkező emberben, hogy valamiféle erőteljesebb, tisztább kapcsolata lehet egy egyszerűbb igazsággal. Lehet az bármiféle igazság: vallási, ideológiai.

Az egyszerű igazságokat pedig már rég megírták, semmi sem változott az ókori Görögország óta, keresd önmagad hazugság, önámítás nélküli részét, szintjét. Weöres Sándor pedig egyszerűen megfogalmazta, mi is a teendő, hogy működjön így az élet. Azt mondja: feletted az ég, alattad a föld, benned a létra. Vagyis ha felnézel, ott a fény, az öröm, a kapcsolat egy tisztább létezéssel, amelyben békére lelhetsz.

Békére, amely független a körülményektől, mert azokon sokszor nem lehet változtatni. A világ alakulása, a kritikus töréspontok az életünkben, szeretteink elvesztése, betegség, fájdalom, mindannyiunk osztályrésze. Mégis, létezik Weöres szerint is felettünk az ég, és alattunk nem a pokol, az a föld, vagyis az a valóság, amely sokszor gúzsba köt, aggodalomra ad okot, félelmet kelt, ez az, ami azt mondatja velünk: nincs időm barátokra, kapcsolatra.

Bennünk a létra. A döntés. A lassulás, a valóság színesebb megélése, kapcsolódás egy békésebb, nyugodtabb részünkhöz a létránk.

Az újjászületés tehát tisztább gondolkodás, tudatosabb jelenlét a mindennapokban, az öngondoskodás útja.

Nem történik meg magától. Mint ahogy semmi sem jön ok, okozat nélkül. Ha máshogy, másban akarunk élni, először azt kellene felmérnünk: mi az, ami eddig működött, és mi az, ami nem. A jót meghagyni, a működésképtelent megváltoztatni.

Nem várni a csodát kívülről, hanem tenni – akkor is, ha nehéz, ha nem jön azonnal eredmény.

Nemrég lettem figyelmes arra, mennyi minden foglalkoztatott még nem is oly rég, aminek akkor sem volt jelentősége, és ma már végképp lényegtelen. Alig van néhany dolog, ami igazán meghatároz bennünket: egy maréknyi ember és néhány alapvető szükséglet. Ha ezek megadatnak, már csak azon kellene gondolkodni, vajon mi nem elég? Miért kell több, jobb, újabb?

Ujjászületni változás. Kezdeni valamit ezzel az értékes lehetőséggel, hogy emberként létezünk. Jónak lenni, keresni és megtartani azt a fényt, amit nagy általánosságban szeretetnek nevezünk.

Ne maradjon le semmiről! Iratkozzon fel Hírlevelünkre!