Az aknamező közepén

Verbális támadások már a Bonaparte előtti tüntetéseken felbukkantak, majd a járványügyi intézkedésekkel kapcsolatban és a védelmi szerződés elleni tiltakozások során is elhangzottak. Külön pszichológiai elemzésnek lehetne alávetni a tömegek előtt fellépő politikusok arcát, akik megértették, milyen könnyen lehet gyűlöletet gerjeszteni a velük szimpatizálókban. De ez nemcsak politikai pontokat hoz, hanem visszafelé is elsülhet. Láthattuk ezt a Vár utcai gyilkosságok után, és bebizonyosodott a miniszterelnök elleni merénylet során is.

Az, hogy a Robert Ficóra támadónak legális fegyvere volt, szomorú jelzés mindannyiunk számára, hogy senki sem érezheti magát biztonságban. Nincs értelme arról vitatkozni, kit terhel nagyobb felelősség, ez itt most nem vezet semmilyen megoldáshoz. Ezért nem is szerepel konkrét név ebben a kommentárban.

Gazdasági szempontból a politika olyan szolgáltatás, amit a „kereskedők” az érzelmeken keresztül értékesítenek a piacon. Ebben mindig is a populisták voltak a legjobbak: látványos szociális intézkedésekkel nyújtanak biztonságérzetet, amit újabban elkezdtek kombinálni az ellenlábasaik ijesztgetésével vagy degradálásával.

Nem korrekt a miniszterelnök elleni merénylettel kapcsolatban azt állítani, hogy ezzel betelt a pohár, vagy hogy átléptük azt a bizonyos tűréshatárt. Szlovákia ugyanis már rég átlépte ezt a képzeletbeli határvonalat, a lévai nyugdíjas tette csak leleplezte a valóságot azoknak, akik eddig nem akarták látni. Katonai terminológiával élve: Szlovákia egy aknamező kellős közepén van, és ott hatványozottan érvényes, hogy minden egyes lépést jól meg kell fontolni, és óvatosnak kell lenni, mert elég egyetlen hiba, és már nincs második esély.

Elsősorban a politikusoknak kell felismerniük, hogy a szemléletváltás elkerülhetetlen. Nincs szükség álszent összeborulásra, viszont szinte mindennek meg kell változnia. Néhányan ezt már megértették, és új működési modellt keresnek. Ugyanakkor még mindig van egy csoport, amely cinikusan vagy bosszúvágyból azt reméli, hogy a tragédiából politikai tőkét lehet kovácsolni. Ráadásul azt hiszik, a társadalomban elburjánzott gyűlölet egyetlen gyógymódja a biztonság megerősítése, és abszurd módon azon versengenek, kinek van jobb receptje a helyzet megnyugtatására. Miután végleg felocsúdunk a merénylet okozta óriási sokkból, félő, a szükséges önreflexió helyett a társadalomban az tereflexió, azaz a másokra való mutogatás lesz a jellemző. Nem fogunk megszabadulni a szellemi középkortól mindaddig, amíg az egyes populista alkimisták ólomgolyókat próbálnak arannyá változtatni, s abból káprázatos trónt akarnak építeni maguknak.

Az európai választások előtt a választási kampány felfüggesztésére való felhívás logikusan hangzik, mégis kontraproduktív lehet.

Szinte minden politikai tömörülésben akadnak politikusok, akik nem tudnak mit kezdeni az új helyzettel, hiszen politikailag éppen a vulgarizmusokon, a személyes támadásokon és az ellenfelek dehumanizálásán nőttek fel, és más tartalommal nem rendelkeznek. Ők azok, akik a pártok legnagyobb belső kihívását jelentik. A szlovákiai pártoknak is meg kellene tanulniuk, hogy az etikai határokat átlépő tagokat egyhangúlag ki kell zárni. Amíg ez nem történik meg, addig nem lehet meggyógyítani a hazai politikát.

A szerző a Trend gazdasági lap munkatársa