Árnyékra vetődés

Kiváltképp, ha a politika és a média a jó bevált módszert alkalmazva, a szövegkörnyezetből kiemelve csócsálgatja az elhangzottakat.

Mivel a Kövér kijelentéseire vetődők valahogy nem akarták észrevenni, elsiklott a figyelmük azon kijelentés fölött, hogy a sokat ragozott kettős állampolgárság nem ördögtől való, hanem Európa-szerte alkalmazott gyakorlat. Ciki, de így van. A biztosítékot leginkább kiütő „minden szlovák politikusban ott rejlik Slota” kezdetű mondat azzal folytatódik, hogy „ha nem is a lelke mélyén, de olyan szinten, hogy félnek a Ján Slota típusú politikusoktól, ezért figyelnek rá”. Most őszintén: van olyan politikai tömörülés e honban, mely legalább egyszer ne húzta volna elő a mélynemzeti vezér örök témáját, a magyarellenességet? Ebben az országban bizonyíthatóan ez hozza a legtöbb szavazatot, politikai öngyilkosság volna kihagyni. Az interjúnak abban a részében, ahol a bős–nagymarosi vízlépcső kapcsán brutális határmódosítást és katonai erő helyett nemzetközi jogi megoldást említ, folytatásként ott van az is: az egy tömbben élő szlovákiai magyarság „Csehszlovákia széthullásakor nem mondta azt, hogy bocs’, de a párizsi békeszerződés Csehszlovákiára vonatkozott”, s Magyarország felől sem érkezett ilyen sugallat; Horn Gyula kormányzása óta Magyarország többször elismerte a jelenlegi határok sérthetetlenségét. Gondosan mellőzte a honi sajtó azt a részt is, melyben az Országgyűlés elnöke kifejti, mi az alapvető különbség Ján Slota, Robert Fico és Vona Gábor Jobbik-elnök között. Érdemes, egyben kínos volna idézni – mert esetleg kiderülne: a szélsőséges nézetek támogatottsága Szlovákiában jóval magasabb, mint Magyarországon.

Mindent egybevetve, innen bátorkodom üzenni az önjelölt, fizetett és egyéb kommentátoroknak: ne hanyagolja az olvasást, aki írásra adja a fejét!