Arctalan államfő

A demokratikus országok többségében, ahol az elnököt közvetlenül választják, az államfőt a szlovákiaihoz képest sokkal széles jogkörökkel ruházzák fel. Nálunk a közelmúltig nagyon gyenge volt az elnök hatalma, a Radičová-kormány bukása után ez némileg változott, ám ettől az elnök és az intézmény tekintélye egy fikarcnyit sem nőtt.

A közvetlenül választott államfőnek a reprezentáción túl a politikai egyensúly fenntartása lenne-lehetne a feladata, s az Alkotmánybírósággal karöltve akár komoly ellenőrző szerepet is betölthetne a kormány és a parlament felett anélkül, hogy ezt explicit módon az alkotmányban kellene rögzíteni. Magyarországon és Csehországban a rendszerváltás óta a mindenkori államfőnek komoly befolyása volt a közvéleményre és a politikusokra is, így ha egy témával kapcsolatban az aktuális kormány ellen emelte fel a hangját, valódi vitát tudott generálni, holott őt „csak” a parlament választotta meg.

Szlovákiában sajnos egyetlen alkalomra sem emlékszem, amikor az államfő szakmai érveket felsorakoztatva, esetleg egy kisebbségi csoportot védve helyezkedett volna szembe a kormánytöbbséggel úgy, hogy képes lett volna a közvéleményt befolyásolni. Hiába választják az államfőt a polgárok, egyelőre túl sok értelme nincs, a reprezentációs célokra valamelyik idősebb szlovák színészt is nyugodtan fel lehetne kérni Ivan Gašparovič helyett.

Hogy két év múlva kik szállnak ringbe, nem tudni, a jobboldalon eddig csak súlytalan, elhasznált politikusok neve röppent fel, legyen szó a KDH-s Pavol Hrušovskýról, vagy az önjelölt Ján Čarnogurskýról. Az SaS Andrej Kiskát, a Dobrý anjel projekt ötletgazdáját dobta be a köztudatba, akinek karitatív programja meggyőzően működik évek óta, de államfőnek jobban illene egy jogtudós, mint egy milliomos volt vállalkozó.

A baloldal hasonlóan tanácstalan, hiszen politikusai közül rendre Robert Ficót hozzák ki a közvélemény-kutatások a legesélyesebb államfőjelöltként, ám akik ismerik a miniszterelnököt, tudhatják, nem azért edzett éveken keresztül a pozsonyi dunai gáton ellenzéki politikusként, s nem azért szerzett pártjának abszolút többséget a parlamentben, hogy miniszterelnöki posztját feladva 2014-ben elvonuljon államfőnek. Robert Fico ehhez még túl fiatal és túl ambiciózus. Valószínűbb, hogy a környezetében keresnek olyan jelöltet, aki tökéletesen simul a miniszterelnök politikájához, s az erős Fico hátszelével küldik a küzdelembe. Egyelőre úgy tűnik, 2014-ben folytatódik az unalmas, arctalan politikusok versenye.