Anyáink egyetlen napja

Meg gyerekből. A demográfiai adatok katasztrofálisak, a sokgyermekes szülőket meg jobb esetben hülyének nézik. Azt mondják, a gazdasági helyzet nem kedvez a gyermekvállalásnak. Meg hogy nagyobb támogatást érdemelnének a családok. Magasabb családi pótlékot, anyaságit, miegymást. Hatalmas tévedés.

A 21. századi fogyasztói társadalomban az anyáknak semmi másra nincs szükségük, csak tiszteletre. Társadalmi megbecsülésre. Akármennyire bicskanyitogató a megállapítás, tájainkon – a mélyszegénységet leszámítva, s ott aztán terem a gyermek – a történelem során soha nem éltünk jobb materiális szinten. Lehet érezni mást, a tényeket, a háztartások állapotát, a piaci fogyasztást nézve egyszerűen így van. Mégse akarnak tömegesen szülni a nők. Mert munka és karrier? Ugyan, szó sincs róla. Komoly beosztásban dolgozó menedzser asszonyokat ismerhetünk 2-3 gyermekes anyaként. Egyszerűen arról van szó, hogy nagyobb társadalmi megbecsülés övezi a szinglit, nyugodtabban él, jobban keres, többet költ magára. A munkaerőpiacon a gyermekvállalás előtti nőktől hideglelést kapnak a human reserche felkent papjai, az ötven fölötti nőktől pedig – helytelenül – úgy ódzkodnak, mintha legalábbis leprások lennének. A gyermekéhez hazarohanó anya nyűg a munkahelyen (ahelyett, hogy a nyolc óra munka nyolc óra lenne). Ezen túl sem kedveli a piac a női munkaerőt, lásd az abszolút szélsőséget, amikor egy áruházlánc munkatársnőit színes karszalaggal jelölték meg havi vérzésük idején. És az sem elhanyagolható, hogy olyan nők a médiasztárok, akik pénzes pasikra akaszkodva alapozzák meg anyagi biztonságukat, és besorakoznak a már közízlést formáló, bugyutácska, de mindenre kapható valóságshow-hősnők mellé, akik legnagyobb erénye, hogy rekordidő alatt képesek élő adásban lehúzni a bugyijukat.

Nehogy azt gondoljuk, hogy a szórakoztatóipar nincs hatással a társadalomra. Ovis és kisiskolás lányok példaképe nem a szorgalmas és szeretetteljes anya, hanem a modell – majd egyszer ő is az akar lenni.

Az anyaság vállalásához – politikusok, figyelem! – nem kell pénz. Elég lenne talán annyi, hogy pl. a háromgyermekes anyát ne riogassuk azzal, hogy 65 évesen megy nyugdíjba. A gyermekvállaló nők korábbi nyugdíjazása nem teszi tönkre a nyugdíjpénztárt – amúgy is mögöttük áll az addigra már munkavállalóvá cseperedett gyermek. Nem olyan nagy gond a gyes és a munkavállalás párhuzamos végzése. Talán az sem lenne baj, ha a középületekbe gyermekkocsival könnyebb lenne bejutni, de főleg, ha elitjeink közbeszédében és magánéletében követhető példa lenne a nagyobb család, ha észrevennénk, hogy nem az élvezeteket és pénzt hajszoló nőknek kellene reklámot csinálni – és talán ha észrevenné a piac azt is, hogy a gyermek szülei komoly, s komolyan veendő fogyasztók.

Addig is a magam részéről meghirdetem az Anyák 365 napja mozgalmat, amelyben idén, szökőév lévén, a 366. nap bónusz. Indításként szimbolikus kalapemelés. És köszönet – anyukák.