Ami a rostámon fennakadt

Fico nem őrült meg

A szlovákiai nyilatkozatháború dzsungelében igazította el a pozsonyi közrádió (RTVS) hallgatóit Daniel Kerekes. Az ismert csehországi politológus szerint a kettős gyilkosságot követően, s főleg miután kiderült: a korrupciós polip csápjai egészen a kormányhivatalig és a Smer-SD több vezetőjéig érnek el, Robert Ficónak két lehetősége maradt. Azonnal leválthatta volna a belügyminisztert és az országos rendőrfőkapitányt. Ő azonban előremenekül. Eszement összeesküvés-elmélettel rukkolt elő, államcsíny előkészítésével is megvádolta Andrej Kiskát. Egyes ellenzéki politikusok pszichiátert ajánlottak neki, holott minden lépését két szempont vezérli. A hatalomféltés, valamint a bűnpártolás, hiszen nyilván jól ismeri pártjának és holdudvarának szennyeseit. Hiába érvel a legitim választásokkal. Ezernyi példát sorolhatnánk fel, amikor a korrupcióba keveredett minisztert leváltották, vagy önszántából távozott. Nem feledjük a bársonyos forradalmat sem, amely politikai rezsimet söpört el. A politológus szlovák kollégáihoz hasonlóan két kiutat lát a válságból. A mára tervezett és további tüntetések nyomására végre lép a kormányfő. Amihez az is szükséges, hogy a Híd párt az eddiginél határozottabban ragaszkodjék Robert Kaliňák és Tibor Gašpar menesztéséhez, ne elégedjen meg holmi időhúzó ígérgetésekkel. Nem tudni, vajon ezek után csillapodnak-e a társadalmi indulatok. Az viszont nyilvánvaló, hogy a Bugár Béla vezette párt csak így – akár koalíciós szakítással – kerülheti el, hogy végérvényesen rájuk üssék a cinkosság stigmáját. Sokan értünk egyet a politológussal.

Nálunk Soros a céltábla, odaát már az ENSZ

A szlovák kormányfőről köztudott, hogy igyekszik tanulni Orbán Viktortól. Legutóbb a sorosozást koppintotta le tőle. Soros György nemcsak a törvénysértés határain lebegő tőzsdespekulációi miatt bírálható, hanem főleg a migránsok uniós befogadására tett javaslatai miatt. Kormánybuktató fondorlatai sem ismeretlenek. Kétségtelenül befolyásos személy, akit az országgyűlési választások előtt a magyarországi kormánypártiak és médialakájaik a világ főgonoszának festettek le. Ez a hisztérikus kampány alighanem kifulladt, mert odaát új céltáblát találtak. Éspedig az Egyesült Nemzetek Szervezetét, amely a migránsválság enyhítéséért egyezményt készít elő. A dokumentum azonban nem lesz kötelező érvényű. Minden ország önként döntheti el, hogy magáévá teszi-e az év végére kimunkált ajánlásokat. Mégis a világszervezettel riogatják a tájékozatlan anyaországi választópolgárokat. A Smer politikai boszorkánykonyhájában viszont elővették Sorost, aki magyar származású zsidó, ezért is úgy vélték, hatásos lehet némi antiszemitizmussal meghintett elmeszüleményük. Csakhogy Szlovákiában független a sajtó, viszonylag erősek a civil szervezetek, ezért borítékolható, hogy a dühödt ostobaságokkal a kormányfő csak tovább növeli a társadalmi feszültséget.

Párbeszédet a székelyföldi autonómiáról

Holnap legalább 40 ezer erdélyi magyar készül Marosvásárhelyre, hogy megemlékezzenek a Postaréten 1854. március 10-én kivégzett székely vértanúkról. Innen a tömeg a belvárosba vonul, mert ahogy Izsák Balázs erdélyi politikus hangsúlyozta: „idén, amikor Románia az Erdéllyel való egyesülés kinyilvánításának centenáriumát ünnepli, az itteni magyar szervezetek egységesen nyilvánítsák ki a székelyföldi autonómia iránti igényüket. Fontos előrelépést tapasztalhatunk ebben a küzdelemben. A három romániai magyar párt vezetői január elején írták alá azt a szándéknyilatkozatot, amelyben az autonómiaelképzelések mielőbbi összehangolását tűzték ki célul. A bukaresti törvényhozás pedig befogadta és közvitára bocsátotta Kulcsár Terza Józsefnek, a Magyar Polgári Párt képviselőjének autonómiatervezetét, amely rövidesen a parlament szakbizottságai elé kerül. A vita nyilván nem lesz mentes a magyarellenes felhangoktól, még azoktól a vádaktól sem, melyek szerint a magyarok Erdély elszakításában mesterkednek. A nyilvánosságra hozott tervezet alapján azonban a józan gondolkodású román polgárok megbizonyosodhatnak arról, hogy szó sincs ilyesmiről. Az önkormányzatiság követelésével a székelyföldi magyarok csupán önrendelkezési jogukat kívánják érvényesíteni, és nem mondanak le jogos követelésükről.