Amerika új biztonságpolitikája

Akarjuk vagy sem, az amerikai célok, elképzelések mindenképp hatással lesznek a Föld minden geopolitikai régiójára, ez alól Európa, és ezen belül Közép-Európa sem kivétel. A dokumentum jellegének megismeréséhez érdemes azt összehasonlítani a 2002-ben, tehát szintén a jelenlegi amerikai elnök ideje alatt, és már 2001. szeptember 11-e után kiadott Nemzeti Biztonsági Stratégiával. Az inkább elveket és hosszabb távú célokat fogalmaz meg. A QDR konkrétabb, és a célokat részletesebben kibontja. A két dokumentum között tehát szoros összefüggés van, a QDR a Biztonsági Stratégia által vázolt alapokból indul ki.

Egyértelműen megjelenik a 2001. szeptember 11-ét követő események hatása, illetve azok a tapasztalatok és ismeretek, amelyeket azóta gyűjtöttek az elemzők. A globális biztonsági környezet az elmúlt másfél évtizedben rengeteget változott. Ennek a folyamatnak sok más mellett két nagyon lényeges állomása volt. Az első a hidegháború vége, amikor már nem az egymással versengő nagyhatalmak jelentették a legkomolyabb veszélyt, hanem a nem állami szereplők, elsősorban a terrorista szervezetek. A másik fontos állomás 2001. szeptember 11-e volt, amikor mindenki végleg rádöbbent erre a változásra. Ezt tapasztalhatjuk akkor is, ha összehasonlítjuk a most kiadott dokumentumban definiált legalapvetőbb amerikai célokat az előző, 2001-ben kiadott QDR-ban szereplőkkel (természetesen a különbség még nagyobb, ha a még korábbi dokumentumokkal vetjük össze). A 2001-ben az USA négy legfontosabb célja a szövetségesek és barátok védelme, a nagyhatalmi katonai verseny megelőzése, az USA-val szembeni veszélyek minimalizálása és az esetleges ellenségek legyőzése volt abban az esetben, ha az elrettentés csődöt mondana és támadás érné az országot, illetve létfontosságú érdekeit. Mint látjuk, bár bizonyos jelek már érzékelik a globális biztonságpolitikai környezetben végbement változásokat, a fő hangsúly mégis az országok közötti, illetve nagyhatalmi tényezőkön volt. Ezzel szemben a most definiált négy alapcél a következő: legyőzni az extrémizmust, megvédeni a „Homeland”-ot, segíteni a stratégiai válaszúton lévő országokat, és megakadályozni, hogy tömegpusztító fegyverek kerüljenek terrorista vagy veszélyes rezsimek kezére. A változás, az új típusú veszélyek egyértelműek. Az egyik, a stratégiai válaszúton lévő országoknak nyújtott segítség, nyilvánvalóan a Nemzeti Biztonsági Stratégia sarokkövének számító globális transzformáció ihlette gondolat. Ebbe a csoportba olyan országok tartoznak, amelyek megpróbálják kiépíteni demokratikus intézményeiket, ezáltal szinte automatikusan amerikai szövetségessé válnak. Ide tartozhatnak például Irak, Ukrajna, Grúzia. Nem kevésbé fontos az amerikai szárazföld védelme. 2001 előtt ugyanis az USA abban a meggyőződésben élt, hogy az ország területét nem fenyegeti különösebb veszély. Ez valójában igaz is volt és máig is az – a hagyományos, más nagyhatalmak által jelentett veszélyre értelmezve. Csakhogy a New Yorkot ért támadások rámutattak, terrorista csoportok is követhetnek el támadásokat, amelyek következményei stratégiai szintűek. Addig ezt senki nem vette tudomásul. A másik két pont egyértelműen a legveszélyesebbnek ítélt terrorista szervezetek, az extrémizmus és a „lator államok” által jelentett fenyegetést tárgyalja. Fontos, hogy mindezt „megfejelték” a tömegpusztító fegyverek terjedésével. Ez egyrészt arra mutat rá, hogy a globális terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek proliferációjának összekapcsolódása „szuperterrorizmust” eredményezhet, ami minden eddiginél nagyobb veszélyt jelenthet nemcsak az USA, hanem az egész világ számára (egy New York vagy London elleni nukleáris terrorista támadás elképzelhetetlen méretű katasztrófát okozna). Másrészt az említett két pontot az iráni nukleáris fegyverprogram összefüggéseiben is értelmezhetjük. Ebben az esetben ugyanis, minimum az amerikaiak szemében összekapcsolódik az úgynevezett „latorállamok” ügye a tömegpusztító fegyverek elterjedésével.

A most kiadott QDR egyik legfontosabb tanulsága, hogy az amerikaiak a globális biztonsági környezetet dinamikus, állandóan változó és gyakorlatilag kiszámíthatatlan tényezőként kezelik. Tény, hogy a dokumentum amerikai szemszögből vizsgálja a problémát (mi másból is vizsgálná), amivel lehet vitatkozni, de ignorálni semmiképpen sem.