Állami gondoskodás vagy felelősség?

Pavol Paška hivatalához méltatlan, államférfiúi arrogáns kisszerűségét mutatja, hogy egy aláíráson képes volt szőrözni, kvázi letagadva annak létezését, de Hlina másodszor is nekifutott, 40, immár remélhetőleg paškai (fütyi)mércével mérve is hiteles aláírással. A házelnök szerint Hlina saját prezentációjára akarja felhasználni ezt a témát a költségvetési vita idején, ami legalábbis kérdéses, hiszen az Egyszerű Emberekkel összebalhézó Hlina egyszerű emberként nem is juthatna be a következő választás alkalmával - hacsak bejegyzés alatt álló pártja nem izmosodik meg viharos gyorsasággal, amire jelen politikai konstellációban nincs sok esély -, így esetében még vélelmezhető is az őszinte jobbító szándék. A független honatya szerint az elmúlt időszakban -valószínűleg a karácsonyra való, félreértelmezett készülődéssel kéz a kézben - megugrott a végrehajtások száma, éppen az ilyen, gyorskölcsönöket folyósító cégek miatt. A kezdeményezésnek jól jött, hogy éppen most nyilatkozott ezzel kapcsolatban a Szlovák Katolikus Szeretetszolgálat igazgatója is, az adósságspirálból kivergődni immár nem tudó ügyfelekről beszélve. Ha valahol, akkor a pénzügyi termékek piacán egyértelmű szabályozásra van szükség az állampolgárok vagyonbiztonsága érdekében. Ugyanakkor a Hlina által szorgalmazott, túlzottan etatista hozzáállás éppoly elhibázott lehet, mint a devizahitelesek állami mentegetése Magyarországon, eltekint ugyanis az egyén felelősségétől. Igen, lehet könnyfakasztó riportokat készíteni az esti bulvárhírekbe az elhibázott gyorskölcsönök miatti kilakoltatásokról, de ezeket szemlélve nem szabad megfeledkeznünk két dologról. 1. Gyorshitelt felvenni nem kötelező. 2. Aki hitelfelvétel mellett dönt, olvassa el, mit ír alá. Az ilyen, sokszor valóban a törvényesség határán mozgó társaságok malmára hajtja a vizet az állampolgárok pénzügyi analfabetizmusa is. Ahhoz, hogy ma Szlovákiában érettségit szerezzünk, kell tudni deriválni és integrálni, de mondjuk kamatos kamatot számítani nem, a teljes hiteldíjmutató mibenlétére sem kérdeznek rá a zöld asztalnál. Az oktatási rendszerből hiányzik valamiféle „pénzügyi ismeretek“-szerű tárgy, ahol a banki és nem banki hitelszerződések apró betűs részében levő fogalmakat elmagyaráznák a nebulóknak, hogy aztán a nagybetűs életbe kilépve, amikor első alkalommal pénzszűkébe kerülnek, ne dőljenek be a „jutányos ajánlatoknak“. A pénzügyi műveltség hiánya és a rossz gazdasági helyzet együttállása gyorsan a féllegális uzsorások karjába taszíthatja az embert, és az adósságspirálban vergődve áldozatként fog megjelenni a közbeszédben. Azt viszont a legritkábban vizsgálják, milyen döntések sorozataként jutott oda. Az egyéni felelősség hiányára ugyanis semmilyen törvényi szabályozás nem jelent megoldást, legyen az bármilyen jó.