Áldiplomások kíméljenek!

Öt napig élte békésen az ország legnagyobb álláskereső portáljára feladott álláshirdetések unalmas életét, mígnem egy újságíró megtalálta, és észrevette: a hirdető kiköti, mely felsőoktatási intézmények hallgatóit nem szeretné látni a háza táján.

A hirdető jelzi, hogy a munkakör nem alkalmas kommunikáció, szociális munkás, valamint környezetvédelmi menedzser szakon végzetteknek, amit nem is értünk, hisz egy szállítmányozási pozícióra miért jelentkeznének agysebészek, űrhajósok, katonák, vadakat terelő juhászok vagy szociális munkások? Emellett megnevez négy felsőoktatási intézményt is, amelynek a hallgatóit nem várja.

A fórumozók egy része a hirdetésben diszkriminációt lát. Tagadhatatlanul van ilyen vetülete is a hirdetésnek, mert az adott állás betölthetőségét adott végzettséghez köti, majd kijelenti, hogy akik a munkahely betöltéséhez szükséges végzettséget itt és itt szerezték, azok mégsem alkalmasak. És ez alól az sem menti fel őket, hogy egy magáncégről van szó. Akik ezzel érvelnek, vajon azt is helyeselnék-e, ha egy magáncég azt írná egy álláshirdetésbe: logisztikust keresünk, de ne legyen magyar? Ezt a vitát azonban inkább meghagynám azoknak a trolloknak, akik különböző fórumokon hajlamosak ebbe az irányba terelni a beszélgetéseket, azzal, hogy e sorok írója a hirdető szűkkeblű általánosítását legalább ekkora, ha nem nagyobb (mentális) problémának látja.

Azonban a fenti aggályainkat fenntartva is érezzük, hogy az ominózus kitétel nem teljesen alaptalan. Felsőoktatási intézmény és felsőoktatási intézmény között nagy különbségek lehetnek. Sőt, még egyazon intézmény egyes karai, tanszékei, de még a képzési formák között is. A veréb és a csalogány között az a különbség, hogy a veréb levelezőn végezte a Zeneakadémiát – mondogatta előszeretettel egy tanárom az egyetemen.

Bár csak ezzel az egy álláshirdetéssel lenne probléma…, azonban a gond, amely ezt az elkeseredett kimenetet szülte, rendszerszintű. Az 5,39 milliós Szlovákiában megközelítőleg 190 ezren tanulnak főiskolákon, egyetemeken, ez durván a lakosság 3,5 százaléka. 2013-ban 65 779-en szereztek diplomát. Már az is kétséges, van-e egyáltalán ennyi diplomás munkahely éves szinten az országban? (Nincs.) A demográfiai mutatók ismertek, az elkövetkező években az oktatási tárca prognózisa is csökkenő diáklétszámmal számol. Így az országban működő 41 felsőoktatási intézménynek egyre nagyobb gond lesz feltölteni a keretlétszámokat. Ez pedig fejpénzalapú világunkban leépítésekkel, intézménybezárásokkal fog járni. Hogy ezt elkerüljék, minőségi engedményeket tesznek. Az egyetemeken okos emberek ülnek, ezzel valószínűleg ők is tisztában vannak. Ám saját munkahelyüket és intézményi pozíciókat védendő, ők is érdekeltek ennek a rendszernek a fenntartásában, ha nem akarnak diákjaikkal együtt sorakozni a munkahivatalban. Főiskolát, egyetemet bezárni, leépíteni, összevonni nem népszerű intézkedés, a kormányzat pedig nem is törekszik létszámkorlátozásra, sőt, nemrég adott engedélyt egy újabb magánfőiskola létrehozására. Azt pedig hiába is várnánk, hogy önszabályozó módon történjen valami, az egyetemek foggal-körömmel ragaszkodnak a meglevő oktatói és diáklétszámhoz. Mivel a potenciális főiskoláskorúak korosztálya még egy ideig demográfiai lejtőn lesz, a helyzet egyre romlik majd. S ezzel párhuzamosan lesznek A-, B- és ZS-kategóriás felsőoktatási intézmények is.

Ezért tartom rendkívül álságosnak az egyébként konyhabútorok gyártásával foglalkozó cég álláshirdetése körül kirobbant, élénk és indulatos vitát. A témáról szóló alapcikket csak az eredeti helyen 170 ezren olvasták e cikk leadásakor, nem számítva a sok átvételt és a közösségi médiát. Valószínűleg számtalan hazai, kisebb-nagyobb cég HR-osztályán kategorizálják a jelentkezők életrajzát iskola szerint, és a „nem jó” főiskolákról érkezők olvasatlanul mennek az iratmegsemmisítőbe. E mostani „botrányt” kirobbantó cég csak legitimált egy létező gyakorlatot. Mondhatni: túl őszinte volt. Lehet húzni a szánkat miatta, de amíg az alapprobléma nem oldódik meg, a tünet is megmarad.