Alamizsnaalapú társadalom

Van egy dolog azonban, amiről keveset beszélünk, mégpedig hogy a vezetése alatt az ország megelégedett a középszerűséggel. Beletörődött.

Lemondott arról, hogy modern, sikeres ország legyen, Nyugat-Európa nyomába eredjen a felzárkózásban, a szolgáltatások fejlődésében, színvonalában, a megújulásban. Ehelyett a Smer teljesen más politikát honosított meg. Bartert a választóval. Cserekereskedelem – te odaadod a szavazatod és kapsz helyette szociális csomagokat, egy kis támogatást, egy kis előnyt, jutalmat, és mindenki elégedett lesz. Főleg én, a szavazatoddal. Ingyenvonat, 13. nyugdíj, nyugdíjba vonulási plafon. Nem mintha nem ígérhetne és tehetne ilyesmiket egy magát baloldalinak és szociálisan érzékenynek hazudó párt. A baj az, hogy képtelen bármi mást kínálni. Az pedig még nagyobb baj, hogy a választók jelentős része is tökéletesen beéri ennyivel.

Ebből aztán kialakult egy tipizált forgatókönyv, politikai szappanopera: ha felmerül valami probléma, a politikusaink fantáziája addig terjed, hogy jól megrázzák a bőségszarut.

Ami nem is bőségszaru, csak az állami költségvetés, és egyáltalán nem véges. De persze előhúzzák belőle a kellő összeget, néha csak szimbolikusat, szemfényvesztésnek, és betömködik a legnagyobb lyukakat.

És ugyanezt folytatja a jelenlegi kormánykoalíció. Igor Matovič 200 eurót akar adni gyerekenként a családoknak, válaszul a kedvezőtlen demográfiai mutatókra. Ennek érdekében adóemelést is hajlandó bevezetni. A Sme rodina bérlakásokat akar osztogatni, és a szülői bónuszt beépíteni a nyugdíjrendszerbe.

Mindannyiszor csupán ez előző politika folytatásáról van szó, egy kis jutalom, barter a választóval. Csakhogy az elmúlt évtizedek világosan megmutatták, hogy ezek az adományok egyáltalán nem oldják meg a társadalom alapvető gondjait, legfeljebb ennek látszatát keltik.

Ez az oka, hogy stagnál az ország, és abbamaradt a Nyugathoz való felzárkózás. És hogy miért elégedtek meg ezzel a választók? Talán a DNSükben van, hogy jobb egy kis alamizsna, mint esetleg nehezen induló reformokkal kísérletezni?

Ambiciózus politikusokra lenne szükség, akik komoly problémák megoldásába is bele mernek vágni, és nem félnek a népszerűtlen reformoktól sem. De a mostani kormányban sincs egyetlenegy ilyen.

A szerző a Trend kommentátora