Aki ölni akar, talál hozzá indokot

A New York-i ikertornyok lerombolása óta frontvonalak nélküli háború dúl a Nyugat és a közel-keleti terroristacsoportok között, és ha ezt nem érzékeljük teljes mértékben, az azért van, mert a meghiúsított kísérletek nem mindig jutnak el a nyilvánossághoz. A párizsi támadás különlegessége, hogy a terroristák jelzésnek szánták a média felé, egyfajta öncenzúra kikényszerítésének céljával. Végül azonban nem ez a szabadságjog sérül majd, hanem egy másik, amit mi is megérzünk.  A fejlett államok egyik fő gondja az, hogyan lehet a jövőben megelőzni ilyen terrorcselekményeket. Önkorlátozással és a szólásszabadság szűkebb értelmezésével aligha. Épp elég ürügy és konfliktus van, amire hivatkozva a szélsőségesek gyilkolhatnak. A csador viselése és a nők jogainak kérdése, a világi életmód és annak külsőségei, vagy akár az alkoholfogyasztás mind olyan dolog, amelyeket kiforgatva ürügyként lehet használni egy merényletnél. Aki ölni akar, az könnyen talál hozzá indokot, mindegy, meddig hátrál az áldozat.  A jóléti államok problémája nem feltétlenül az, hogy a szólásszabadságnak szabad utat engedve teret adnak a konfliktusoknak is. Viták, perek, közfelháborodás mindig volt és lesz. Az állam egyik fő funkciója az állampolgárok szemszögéből az, hogy megvédje őket. Márpedig ha megjelennek a rendszeren kívül álló, a befogadó ország értékeivel azonosulni képtelen és erre nem is hajlandó csoportok, óriási energiákra van szükség a rend fenntartásához, és a helyzet csak egyre fokozódik.  Nyugaton aligha kerül veszélybe a vélemény szabadsága. Az újságírók veszélyérzete nagyobb lesz, de egy támadást megtervezni sok energia. A fontosabb inkább az, hogy mi történik a megelőzés terén, különös tekintettel a személyes adatok védelmére. Nagyon nehezen tudjuk elfogadni, hogy megfigyelnek - kamerák vagy éppen a levelezésünket követő különféle kémrendszerek. A titkosszolgálatok ez irányú tevékenységét korábban is a terrorveszéllyel igazolták, hiszen a merényletek előkészítése, a terroristák közötti kommunikáció mobiltelefonokon és az interneten zajlik. A személyes adatok védelme és a magánélethez való jog pedig egy merényletnél sokkal elvontabb dolog. Miközben számtalan ember az internetes szociális hálókon önként és dalolva szolgáltatja ki adatait és válogatlanul ontja véleményét a nagyvilágnak. Nagyobb veszélyeknek vannak kitéve, mint gondolnák. A társadalomnak választ kell adnia arra a dilemmára, hogy a bűnmegelőzésnek hatékonyabbnak vagy passzívabbnak kellene-e lennie. Minél több az áldozat, annál inkább az első megoldás lesz vonzóbb.   A jelenség negatívumai Közép-Európát is érintik, hiszen volt már példa „kiszervezett“ terrorakcióra a környéken (Bulgáriában felrobbantottak egy izraeli turistabuszt). Az itteni titkosszolgálatoknak egyszerre van nehezebb és könnyebb dolguk, mint a nyugatiaknak. Nehezebb, mert sokkal kevesebbet értenek a szakmához, és könnyebb, mert nem százezres nagyságrendű célcsoportot kell figyelniük, hanem pár ezer muszlimot. Na meg a mi levelezésünket.